Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - 150 éve született Ilia Csavcsavadze - Ilia Csavcsavadze: Az utazó feljegyzései (Vladikavkaztól Tifliszig) (Manana Szaladze fordítása)
Teljesen besötétedett. A Tergi meg a gleccser nézelődésében, és mély gondolatokiban elmélyedve, azt sem vettem észre, mikor tűnt el a nap a hegyek mögé, és hogyan vett búcsút az általa felmelegített világtól. Sötét éjszaka lett körülöttem, már nem látszott semmi, a világ lármája is megszűnt és minden elcsendesedett. Éjszaka lett. Nem is tudom mit követtem volna el akkor, ha nem tudom, hogy holnap majd újra virrad. Ó, természet, mennyire szeretem a te bölcs törvényeidet, milyen jó, hogy minden éjszaka után reggel következik! Éjszaka lett, de én makacsul ott maradtan a tornácon, és fülemet hegyezve hallgattam a Tergi önfeledt morajlását. Minden elcsendesedett a sötét éjszakában, egyedül te nem tudsz 'hallgatni, Tergi folyó! Higgye el kedves olvasóm, abban a csendes pillanatban én megértettem a Tergi hangos panaszát. Hiszen vannak az ember életében olyan peroek, mikor ő érti a természet hangját, a természet pedig az övét. Ezért is van, hogy még a magányos ember sincs sosem egyedül. Ó, te kétlábú állat, akit embernek hívnak! Azon az éjszakán világosan éreztem, hogy az én titkos gondolataim meg a Tergi hangos panaszai között van valami titokzatos kapcsolat, valami egyetértés. A szívem hevesen dobogott, a kezem reszketett. Miért? Remélem, majd az idő megadja mindenre a választ. Mély sötétség ereszkedett a világra. Elhaltak az emberek lépései és hangjuk sem hallatszott sehonnan. Elfáradt vágyaik és gondjaik zengését sem verték vissza a hegyek. Mily üres volt a zsúfolt világ az ember hangja nélkül! . .. Nem, vigyétek el tőlem ezt a sötét és békés éjszakát, álmaival és nyugalmával, és adjátok vissza a nyugtalan és világos napot, a számtalan szenvedéssel, örök harccal és bajjal együtt. Ö sötét éjszaka, mennyire megvetlek téged! Ha te nem léteznél ezen a világon, az emberek szerencsétlenségének a fele megszűnne. Az emberi lény megjelenése óta a te létezésed megfeketítette és megrémítette az ember értelmét. Azóta sem talál kiutat, harcol, küszködik, de hiába, nem tud megszabadulni az ember a kezdeti rémülettől. Te vagy a világ szerencsétlenségének az oka, te sötét éjszaka! Utállak téged! Ki tudja, sötét lepled alatt az emberi faj hány bosszúálló ellensége rejti el az igazi arcát? Ki tudja, hogy amögött a sötét függöny mögött, amelyet most a szemem elé eresztesz, hány gonosz kovács kovácsolja a vasakat az emberi sors megbilin- cselésére? Te vagy pártolója annak a mesterségnek, .amelynek hazugság a neve, és amely a megrémült emberek számára a szerencsétlenséget a szerencse jegyében .tálalja fel, lepled alatt jönnek össze a sátánok, és esztelen mulatozásukban a sötétségre emelik a poharukat. Ó, te gonosz, sötét éjszaka, tűnj el a szemem elől, világos, fényes nap, te jöjj el! * Az állomáson megtudtam, hogy a hegyek között nem tanácsos .postakocsival utazni, jobb ha lovat bérelek. Elfogadtam a tanácsot, és azzal a gondolattal aludtam el, hogy a következő nap lovat kerítek, és azzal megyek át a hegyeken egészen Paszanauriig. Világosodott. Ö, milyen gyönyörű jelenség is vagy, hajnali pirkadat! Milyen gyönyörű a harmatmosta arcú világ! Olyan érzésem volt, ilyen gyönyörű hajnalon a világ minden fájdalma elmúlik, de a Tergi folyó szüntelen tombo- lása és vergődése jelezte nekem, hogy a világ bajái elmúlhatatlanok. * 927
