Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Lőrinczy Huba: A Homokember és Andersen bácsi (tanulmány)
a rongyos kis könyvben.” Még arról is képzeleg egy őszi estén maga Andersen bácsi lép elé a kertben, hogy hűségéért megdicsérje. Am e találkozás csak fantazmagória marad, s az elbeszélő távolodni kezd a szülői ideáloktól. Nem hiszi a túlvilágot, gyónást-áldozást „hanyagul végez”, s — ez sem véletlen, hanem aruicíjtócÍG i — anyja szerint a bűnbe süllyed. Andersentől is messzire sodródik, helyette a naturalista írók vonzzák, mert ők az élet igazi megörökítői. Itt hangzik el a gyakran idézett reflexió: „Nem tudtam még, hogy a bölcsesség nem az őszinteségben van, és nem is a hazugságban, hanem másutt, a kettőn kívül.” (E némileg enigmatikus kom- I mentár a novella utolsó tételében világosodik meg. Ott derül ki, hogy a brutálisan nyers igazság kimondása, illetve az irgalmas színlelés helyett a kitérést, a passzív beletörődést választja a narrátor.) Andersen világához a medikusévek térítik vissza a hőst. A szigorú tudományokat, a bonctant, az anatómiát ellenpontozza a mesék vigaszával. Hasztalanok az apai és a rokoni tanácsok: nem merül a pesti élet örömeibe, nem mulat, nem barátkozik, bordélyba sem jár (holott ez utóbbit — nagybátyja szerint — még az úrifiúk is megengedhetik maguknak). S ámbár a narrátor szerint férfi és nő nem „egyenrangú” a szexuális erkölcs szempontjából, megmarad a „becsület útján”. Mintha várna valamire vagy valakire Életét egyelőre betöltik a tanulmányok, élvezettel boncol, s jóleső érzésekkel tér haza késő este. Vacsora után boldogan olvas, Andersen bácsi könyvét is, noha — vallja be —: az (alighanem jelképesen is) „elkopott”, „megszürkült” kötetet „ritkán szedtem elő.” A novella harmadik szakasza, alkalmazkodván a szonáta törvényeihez, ismét friss témpőjű. IdŐben tán másfél hónapot zár magába, karaktere vidám, ha nem is felhőtlenül. Valóban scherzo, azaz háromrészes „tréfa”: a boldogság, az összetartozás illúzióját ülteti két emberbe. A narrátor „egy januári estén” viszontlátja a prostituálttá lett Esztit, még aznap a szeretője lesz, majd bele is szeret, hiszen — mint mondja —: ....... éreznem kellett, hogy remekbe formált testénél még sokkal t öbbet ér a lelke”. A gyermekkorban éledt vágy beteljesült, a különvilági lények egymáséi, ám az expozíció, tágabban: az első tétel dallamemlékei, fő- és melléktémájának, alap- és domináns hangnemének itt-ott előtűnő foszlányai nyugtalanná, boron góssá (is) formálják e „tréfát”. A kapcsolat, a szerelem és a szeretkezések öröme semmi szakadéka fölött lebeg, a hamaros megszűnés irányába tart. Hiába tudja hangoztatja a narrátor, hogy Eszti nem átlagos, pénzéhes és durva lelkű utcalá hiába fedezi föl jó ízlését, kiművelődött elméjét, finom érzéseit, „kedves, tiszte ges és ragaszkodó” voltát, otthonteremtő képességét, ha sejti azt is: e viszom nincs jövője. Mi tilos volt, bűn volt a gyermekkorban, tilos az, bűn az változ nul, s büntetés jár érte. Jelzi ezt a hajdan levágott rózsák említése, jelzi a ha! utalás A piros cipő meséjére (Eszti „Bizonyosan érezte, hogy többre született, hogy egy egyszerű paraszt vagy szolga feleségévé legyen”). S jelzi mindenekfö narrátor zavara és tétovázása: „Vajon nem tisztességtelen dolog-e, hogy egy nő szerelmét elfogadom, mint szólna ehhez apám, aki oly szigorúan ítéli rrn embereket.” Fogja a hőst a belénevelt illem és konvenció, fogja az ebben a tét föl sem bukkanó Andersen bácsi. Pénzt ugyan nem ad Esztinek (aligha is fog el a lány), ám üzleti viszony híján valódi szerelemként kell megélnie, elfogadr kapcsolatot. Ez viszont amennyire lehetséges, úgyannyira lehetetlen is szárr „ e dolgok felől . .. gondolkodni se szerettem” — hangzik a vallomás. Az a; nak kezdett levelet (amelyben pénzt kér Eszti kitartásához) eltépi, ., és hagy a dolgokat, hogy haladjanak a maguk útján” (tőlünk a kiemelés!) Hasztalan mono, hát „Viszonyunk olyan szép volt és zavartalan, amilyenről álmodni sem mertem — önáltató hazugság ez. A múlt diktál a jelennek, a gyermekkor a felnőttnek, a scherzonak, a vígságnak véget kell érnie. S ha visszahőköl a döntés elől. nem vállalja az egyértelmű választást a narrátor, akad, ki dönt és választ őhelyette. A megoldás a gyermekkort reinkarnáló negyedik tételben jön el Mind közül e szakasz a legterjedelmesebb, mégis a legiramlóBb7 mindössze másfél nap története. A ritkábbik lehetőséget választva, szonátaformájú rész ez is. ámde szemben az első tétel expozíciójával — itt a főtéma, az alaphangnem komorabb boldognak, ünnepinek tetszik viszont a melléktémát hordozó domináns hangnem A narrátort egy váratlan influenza marasztja ágyban Gyermekien védtelenné, kiszolgáltatottá 8K
