Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - P(ete) Gy(örgy): Adalékok egy szócikkhez

gálás motívumait boncolgassuk, ibár egyetértünk mindazokkal, akik szellemi öncsonkításként minősítik az ilyen, sajnos nem egyedi, eseteket, hiszen végül is a magyar szellemi élet csonkult elsődlegesen, a magyar szellemi élet működésében jelentkeztek zavarok, hiányosságok; sőt azt sem tekintjük feladatunknak, hogy azon töprengjünk, messze jutva ama sokakat szerencsétlenné tevő évektől, vájjon mi volt az oka, hogy Hamvas művei továbbra sem láttak napvilágot?, erre talán választ ad ő maga az igazságtalanságról írott paradoxonában. A mi dolgunk, úgy érezzük — megszabadulandó a ránk eső szégyentől —, ahhoz a szellemi erjedéshez kapcsolódni, amely az elmúlt évektől egyre erőteljesebben kibontakozik, amelynek köszönhető — bizonyítván szellemi életünk, kulturális mechanizmusunk öntisztuló és megújuló képességét is —, hogy 1983-ban megjelent a Gondolkodó magyarok sorozatban A világválság, majd 1985-ben a Karnevál. Mindkét mű reveláló erővel hatott.

Az életmű mérlegre tétele a szakma dolga, de ennek is előfeltétele a művek hozzáférhetősége mindenki számára. Senkinek sem kötelező Hamvas Bélával egyetérteni, ettől ő maga óv mindenkit, de egyet nem érteni is csak azzal lehet, akit ismerünk. Bennünket meggyőzött a megismert anyag arról, hogy olyan feltétlenül etikus és humánus, felelős gondolatrendszer az övé, melyet az értő figyelem és a megbecsülés mindenképp megillet. Ezért gondoltuk úgy, hogy e kiemelkedő évfordulóra akkor emlékezünk a legméltóbban, ha folyóiratunk szerény lehetőségeit az életmű, a sajátos hamvasi gondolkodásrendszer és morál megismertetésének a szolgálatába állítjuk. Köszönetét mondunk Hamvas Béláné Kemény Katalinnak bizalmáért, szívességéért, amelynek köszönhetően módunk volt eredeti, mindeddig kiadatlan kéziratok, tanulmányok közzétételére. Köszönetét mondunk szerzőinknek, akik írásukkal hozzájárultak a különszám gazdagításához. Külön köszönet és dicséret illeti azt a két fiatal, lelkes Hamvas-kutatót: Kőszegi Lajost és Várhegyi Miklóst, akik instrukcióink alapján oroszlánrészt vállaltak az anyag- gyűjtésben, a különszám előkészítésében, ök munkájukkal e különszám igaz értelemben vett társszerkesztőivé avatódtak.

Bízunk abban, hogy folyóiratunk e vállalkozása szerény hozzájárulás lehet majd egy leendő új és magyar lexikon készülő szócikkéhez.

P. Gy.

894