Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Szőcs Géza: ... és akiket nem (vers)

SZÖCS GÉZA

... és akiket nem

Ajánlom Odüsszeusznak és Hamvas Béla*

1. Nem volt kötelező emmá a lótuszból.

2. Épp csak előnyös volt enni a lótuszból.

3. Görbe szemmel néztek arra, aki nem evett a lótuszból.

4. Aztán meg emmá sem igen volt mit.

5. Úgyhogy napról napra mind többen haltak szörnyet erkölcsileg.

6. Fogyott ám a lótuszfőzelék.

7. Meg az olcsó lótuszpálimka, ittak az erkölcsi gatyatalanok.

8. Kidugta fejét a föld alól

a füldbemjáró bűn, a felejtés.

9. A palkomyai építőtelep kahtimjábam

az az illető megimtcsak féiretolita maga elől a lótuszt.

10. Már nam is figyelt rá senki.

11. ,,Szánkülottdk és szörnyszülöttek”

— mormolta maga elé —

„ .. . szörnyszülöttek és szörnyhalottaik.”

‘Hamvas Bélának, a tiszapalkonyai kétkezi munkásnak, aki emlékezett még az emberiség azon korára, mikor születés, halál, szabadság és tudás egyetlen szónak csak négy évszakát — vagy négy égtáját — jelentette; a szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak, aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával.

(1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tisza- palkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) — nos, vajon mit gondoltak volna akkor ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna.)

852