Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
elektromossággá, végül pedig lélekké. Mikor lélekszerűségét elérte, a gép automatikusan sztaniolha csavarta és egy dobozba tette. A másik oldalon álló munkás a sztaniolcsomagokat összeszedte és kazettákban helyezte el. A titkár néhány szót szólt a felügyelőhöz, de itt sem tudott meg semmit. Azonnal sarkon is perdült, kifutott, újra a villamosba, a liftbe és máris rohantak visszafelé a föld fölé, ezúttal az ezredik emeletre a föld fölé. Itt a 2. F. R./8—17 CD VII. számú műhelybe nyitottak be. Tulajdonképpen ez nem is volt műhely. Csupa kicsiny arasznyi platina ágyúcska állott, csővel az ablak felé. Minden ágyúoska mellett munkás. A dobozból kivette a sztaniolesomagot és beletette a csőbe. Alája valami töltetet dugott. A terem közepén óriási asztalon térkép terült el és legalább ezer munkás vette körül. Mindegyik előtt papír, számmal sűrűn teleírva és precíziós óra. A munkás leolvasta a papíron levő számot és odaszólt az ágyúnál szolgálatot teljesítő emberhez: Északi szélesség 22 fok, 58 perc, 39 másodperc, keleti hosszúság 114 fok, 41 perc, 26 másodperc. Kész. Tizennégy óra hat perc, nulla egész hat tized másodperc. Csengőt nyomott meg s az ágyú abban a pillanatban elsült. Sziszegő hang hallatszott és kicsiny füstfelhő jelentkezett a cső nyílásán. Mikor a füst eloszlott, sor került a következő sztaniolcsomagra. így folyt ez teljesen egyhangúan és csendben, ahogy csend és egyhangúság volt az egész épületben. A titkár odaszólt a munkafelügyelőhöz, itt is kimérgelődte magát. Magam állottam az Alfa UDt. 147/639.541 számú ágyúnál, szólt a felügyelő és emlékezem minden egyes lélekre. Ez itt nem volt közöttük. A titkár káromkodott és már újra a villamoson ültek. A liftbe szálltak és lerohantak a föld alatti ezredik emeletig. Itt voltak azok, akik a recepteket készítették. Receptcsináló csak az lőhet, aki az egész lélekgyártást végigcsinálta és a legalaposabban megtanulta. Akkor ide a föld alá kerül, de itt is százezer évig csak gyakorolhat. A recepikészíitők együtt vannak egyetlen teremben, nem úgy, mint a többi munkások. Tevékenységük három részből áll: először megtanulják az ösz- szes recepteket, amiket valaha is csináltak, aztán elkészítik a megfelelő variánsokat. Ez az egyszerűbb munka, amihez nem kell ellenőrzés. Van aztán kényesebb is, amihez .az igazgatóság tanácsát is igénybe vehették és az igazgatóság révén kapcsolatban állottak magával a főkormányzóval. Egyesek a lelkek fejlődését és visszafejlődését tanulmányozták. Az erre vonatkozó megfigyeléseket is felterjesztették az igazgatósághoz. Végül itt volt még a tulajdonságok feltalálása. Ilyesmi az eddigi tapasztalat szerint még nem történt meg. A főkormányzó, amikor a gyárat megalapította, a tulajdonságokat meghatározta. Ennek már többszázmillió éve. Üj tulajdonságokban a reeeptkészí- tők nem hittek, de nem hitt az igazgatóság sem. Hogy a főkormányzó véleménye mi volt, azt persze nem tudta senki. A titkár parancsára egy munkás elkezdte keresni Joachim receptjét. Persze nem találták, mire újra kirohantak, villamosra, liftre, újra villamosra, a 407-ik emeleten az analizálóba. A munkás kicsiny kést vett elő, egy csepp vért vett Joachim karjából, üveglapra tette, azt belenyomta egy készülékbe, megforgatta és belenézett. Vállat vont és azt mondta a titkárnak: Nincs reakció. A titkár is belenézett és olyan dühös lett, hogy már káromkodni sem tudott. Elrohantak a föld alatti 102. emeletre, majd a föld fölötti hatszáznegy821
