Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Paradoxon az igazságtalanságról (esszé)

gó szemmel kóstolgatja a pompás rémségeket és hozzászokik nemcsak ahhoz, hogy ez volt, hanem ahhoz is, hogy — ki tudja? Az egész dolog pont olyan, mint az öntudatlan felkészülés még ennél is nagyobb borzalomra, mint ami volt.

iNem óhajtóik szemet hunyni az előtt a tény előtt, hogy nem ismerek semmiféle művészetet, .amely a Gestapo-dzgalmak és a titkos feljelentések és üldözések és orgyilkosságok és hídroibbantások és kivégzések borzalmainak méltó versenytársa lehetne. De meg vagyok győződve arról, hogy az igény, amely a maga számára idegroncsolást követéi, a vezír kezére játszik. A vezírnek nem érdeke, hogy mi emberek egészségesek legyünk és hogy ízlésünk magas és választékos legyen. A vezírnek egészen kiváló érdeke hogy tele legyünk úgynevezett komplexusokkal és éjszaka rámlátomásaink legyenék és idegroncsok legyünk és örömünket leljük abban a moslékban, ami egy (bestseller, vagy kémfilm, vagy trágár és pornográf regény. A vezír már régen rájött arra, hogy sokkal könnyebb feldúlt és megbomlott és idegbajos és hóbortos és mániákus és fanatikus és türelmetlen és az izgalmaktól fuldokló embereket kormányozni, mint egészségeseket. Ezért például a vezír és a lélekgyógyász között határozottan feszült viszony van. A vezír egyáltalában nem örül annak, ha az orvos a lelki betegekét meggyógyítja. A pathológia a helyzetet számára rendkívül megkönnyíti. A vezír, ismétlem, tudja, hogy a pszichopatákat sokkal könnyebb kormányozni, mint egészséges, épeszű embereket.

Az a testi egészség, amelyről beszéltem s az a lelki egészség, amely remélem, ennek következménye lesz, okvetlenül provokálni fogja a hazugságok utálatát és a piszkos módszerek megvetését, a fülledt komplexusok felszámolását és ki tudja, talán azt is, hogy egy idő múltán a bestsellerek eladatlanok maradnak, a mozik üresek lesznek és az emberek Dickenset fogják olvasni.

7.

Nem tudok ellenállni annak az ösztönzésnek, hogy egyik kedves gondolatomról beszéljek. A vezíirek viselkedésének megfigyelése közben azt gondoltam; milyen következményei vannak, ha valaki a többieknél jobbnak hiszi magát. Saját életünkben láthattuk, mit jelent az, ha egy nép magát Isten választott népének (Herrenvolk) hiszi. Istennek, azt hiszem, nincsen szüksége a mi hazugságainkra, még akkor sem, ha azokat vallásnak hívják. Az a nép tartja magát Isten választott népének, amely azt hiszi, hogy neki szabad valami, ami másnak nem szabad. Szabad például hatalmaskodni és kizsákmányolni és hazudni és gyűlölködni és igazságtalanságot és szociális (bűncselekményt elkövetni. Szabad pedig azért, mert ő egészen más, ő jobb, mint a többi, vagyis ő a választott nép, a Herrenvolk. A nép Istennel különös, bizalmas, kivételes, protekcionális, csaknem haveri viszonyban áll, amely odáig terjed, hogy Isten bizonyos kisebb suskusok előtt jóindulatúan szemet hiúny, és úgy tesz, mintha nem látná. A végén aztán, ha a bolt sikerül, Isten és az ő választott népe ösz- szekacsint és a profiton megosztoznak.

Egyesek azt mondják, hogy mindig lesz olyan nép, amely választottnak fogja magát tartani, mindig lesz önmaga áltál kiválasztott kaszt, vagy vallás, mert ez ugyanaz, amely dehonesztáló korlátoltsággal nemcsak abban hisz, hogy az egyetlen hiteles kinyilatkoztatás birtokában van s ezen az alapon joga van a többivel igazságtalanságot elkövetni, hanem abban is, hogy Istennel bi808