Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Takáts József: A hallgatás és a szökés (Domonkos István: Önarckép novellával)
némasága. Néha rituális jelenetek feslenek ki a szövegből, mint A vályogvető lány szőlőben és porban fürdetett meztelen testének említésekor, vagy a Partizánok halotthordozásában. Nyoma sincs azonban annak a lehetőségnek, hogy szökni felfelé is lehet. A novellák világa minden istentől elhagyott világ. 1966-os e sötét tónusú elbeszélések utolsó darabja (korszakuk tovább tartott, mint a Tolnai által emlegetett dionüszoszi verseké), s ugyanebből az évből származnak az első kallódás-novellák, amelyek A kitömött madár vonzásában keletkeztek. Az eleven élet kultusza, otthontalanságba menekülés, semmittevő, csavargó hősök, nyárspolgárellenesség, nem minden konvencionalizmus nélküli cigány-eszmény, világos ellenesztéticizmus jellemzi ezeket az elbeszéléseket. (A regényben ezt olvashatjuk, amikor a hős egy valószerűtlenül vastag könyvet talál a párnája alatt: „Annak, aki ezt a könyvet írta — mondtam magamban —, nyomós oka lehetett rá, hogy megírja, s találgatni kezdtem, mi lehetett az a nyomós ok. Talán nyomorék volt az illető?” [63. p.]) Domonkost erősen vonzotta a ponyva, az irodalom alatti olvasmányok: a Dr. Kinchben egy westernparódia elemei keverednek egy hullarablás és gyilkosság eseményeivel. A Pop a lektűr vagy a lektűrparódia határait súrolja. A kallódás-novellák meg sem közelítik A kitömött madár színvonalát. Ezekben jelenik meg azonban a regényt is átható problematika: a kivetettség élménye és az a tapasztalat, hogy nincs elbeszélhető történet. A Meztelen történet elején megtudjuk, hogy meghalt Grátchen, a 200 kilós öregasszony, s · amikor csónakon elszállították a szigetről, Kari integetett utána a partról. Később azonban az derül ki, hogy Grátchen egy bécsi csitri, a nudistatelep sztárja, Kari halt meg, s amikor csónakon elszállították, Herbert integetett utána. A Játék a magányosság („Sírni nem érdemes, mert senki nincs a közelben.” [56. p.]) különálló novellája, amelynek formai problémája az epikum redukálása. Személy nélküli novella, csak szem van, s az általa látott idegen tárgyak. „Szent redukciója” Domonkos ekkori, 1967-es verseinek, a KiJci-ciklusnak társává teszi. A következő, 70-es évek elejei korszak a Redőny publicisztikájának ideje. Domonkost a beavatkozás nélküli valóság, a forma előtti élet érdekli; dokumentariz- musa mellett álvalóságnak tűnik a kallódás-novellák semmittevőinek világa. Honda című hang játékában feltűnik egy majdnem nullára redukált eposz (az eposz iránti nosztalgia korszakának főműve a Kupié) B. autóútjában: európai bolyongása az ott- hontalanság kivetülésének tűnik, mégis elhangzik egy érthetetlen mondat, amikor Madridejosnál újra rátér az E 25-ös útra: „Otthon éreztem magam ismét.” (90. p.) Domonkos igazi hőse Odüsszeusz. Kerényi Károly ír arról (Hermész, a lélekvezető), hogy Odüsszeusz, az utazó, állandóan szökésben van. „Körülötte minden kí- sérteties-valószínűtlenné válik, önmagát is szinte kisértetszerűnek érzi.” Az utazás lebegés élet és halál között. A korai novellák kísértetszerűsége és a kallódás-novellák könnyedebb lebegése után a Hondában elrejtett, 45 városnévre redukált eposz Domonkos utazójának egyik utolsó fellépése, amit már csak az Ingókő kivándorlójának elkeseredettsége követ. A kötetzáró novellának önarckép novellával a hőse is szökésben van, de nem Odüsszeusz. Kiscsuhás, az állatkínzó, igazi kelet-európai hőstípus; Bojtár Endre híres listáján a KEGYETLENSÉG MESTERE nevet viseli, s legközelebbi rokona Da- nilo Kiä novellájának, A rózsafényű késnek szörnyűséges hőse. (A korábbi Domonkos-novellák hőse is szerepel Bojtár listáján: a CSAVARGÓ.) Első periódusához nyúl vissza itt a szerző: a perifériához és a némasághoz (Kiscsuhás összesen négy szót ismer: báró, ló, kenyér, víz.) Ez az archaizáló nyelven leírt történet (Domonkos legjobb kisprózája), amelyben áttekinthetetlenül keveredik szörnyűség és paródia, nyelvzavar (összetákolt beszéd fenyegető argóból és hivatali nyelvből) és véres áltörténelem, 1739-ben játszódik. Történelmi kavalkádja minden borzalmasságával együtt mitikussá válik. Mintha a legnagyobb lehetőség kapujában szakadt volna meg Domonkos prózaírása. Ennek közel tíz éve. (Forum, 1986.) 799
