Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások I. (tanulmány)

— a kártyajáték analógiájával megvilágított — kulcsszóm járó műnemíogalom, amely mindössze három modellen méri az egyetemes drámairodalom minden művének az értékét. [Igaz, a szerző maga is csekély számúnak találja „a korszerűen megfogalmazott műnem” követelményének megfelelőket, jóval többnek a keverteket, s a legtöbbnek a tipológiájába bele nem sorolhatókat. (i. m. 63— 64)] Az esztétikai és a történeti elv szerves egységét bizonyítja, hogy az esztétikai érték szempontjának a kiiktatásával együtt jár ia történetiség elvéről való lemondás is. Ha ugyanis úgy próbálunk drámamodelleket megállapítani, hogy nem vesszük figyelembe sem a műfaj történeti változásait, sem a kezdeti formák történelmi felhalmozódásának — nem véletlenül éppen a kellemesség problémakörében (Lukács 1965. 2. 14. VI.) — megvilágított tényét, az azon való igyekezet, hogy minden drámai mű, ill. átmeneti forrna számbavétessék, addig tágítja a dráma fogalmát, amíg abba nemcsak minden drámai, de minden irodalmi (sőt művészeti) alkotás lis belefér, viszont egyetlen műnem — sőt mű konkrét leírására sem alkalmas. (Amikor e végletes absztrakció 'érdekében a dráma klasszikus meghatározásait korszerűtlennek ítéli a szerző, úgy jár el, mintha valaki — mondjuk — iaz Aiskhylos előtti művekre vonatkozóan találta volna alkalmatlannak a Poétikát.)

A szituációt ugyanis a lírában vershelyzetnek hívjuk, az epikában ugyancsak helyzetnek, amelynek mélyén szintén valamilyen ellentét feszül. Ezzel összefüggésben szó isincs arról a Poétikában, amit e szituációfogalomra redukált drámaelmélet kiindulópontjául idéz: „Anistotelésnek az a tétele, hogy »Mert van olyasmi is, laimii teljes, de egyáltalán nincs meghatározott terjedelme«, — úgy véljük, az eposzi cselekményre utal, de mindenképpen oppozícióban van a tragédia cselekményének a meghatározásával. A tragédia tehát úgy teljes, hogy egyben (!) befejezett, de nemcsak befejezett, hanem kezdete .is van(...) Az epikus cselekmény elvben (!) az élet szakadatlan folyamatát tükrözi, s ezért a -művet — ismét elvben (!) — bárhol el lehet kezdeni és bárhol be lehet fejezni.” (Bécsy 33, 37) E sajátos Aristotelés-értelmezés nem veszi figyelembe, hogy a teljesség követelménye [„Teljes az^ aminek van kezdete, közepe és vége.” (Poét. νΐΙ)£,ολον <5ε εστι το εχον αρχήν καί μέσον καί τελευτί/ν. ” (1451 a)] az eposzra éppen úgy érvényes, mint a tragédiára. Ezt nem vélekedés dönti el. A Poétika XXII. fejezetében leírva ott áll: „Az elbeszélő és a verses utánzásra vonatkozóan világos, hogy az eseménysorozatot, akárcsak a tragédiában, drámaian kell megszerkeszteni, vagyis egy egységes és teljes cselekmény köré, amelynek eleje, közepe és vége van*, hogy mint egy egészet alkotó lény a rá j^iemző gyönyörűséget adja meg.” [’’περίδετης διηγημχτικης^ (...) μιμ-ητι- χης οτι δει τους_ μυθους κχΟ'χπερ εν ταις^τρα^ψδιαίς συνισταναι γραμματικούς, καί ττεοι μίαν πραξιν^ολψ κχ^ τελείαν, εχουσχν^ αρχ^ν καί μέσα, καί τέλος, ív’ ώσπερ 'ξφον εν ολον ποιη την ο’κείαν ηδονην, δηλον”...” (1459a). Homéros csodáiátossága éppen abból is adódik, hogy nem a -tízéves háborút, ill. hazatérést akarta elmondani, hanem mindkettőből „egyetlen részt emelt ki s több epizódot liktatott közbe.” (Poét. XXIII) Mégpedig nem akármilyen részt: mindkettőnek egyetlen .sorsfordulatra (Akhilleus haragjának, Odysseus hazatérésének a konfliktusbelyzetére koncentrált, azaz drámai a szerkezete. Űgy- annyira, hogy „mind az Iliasból, mind az Odysseiaból csak egy vagy esetleg két tragédiát lehetne megalkotni.” (uo.) [Ezért is fedezhették fel többen Akhilleus sorsában a tragikum első megjelenését. (Kerényi 19623 113—115)] Az eposz szerkezete tehát éppúgy teljes, egész, mint a tragédiáé — s ezek a minőségek a szép, az esztétikai érték kritériumai. „Különbözik viszont az eposz a tragédiától szerkezetének nagyságában -és versmértékében.” (Poét. XXIV) A terjedelem különbözősége azonban nem -abból -adódik, hogy -a történet bárhol elkezdődhetik -és -bárhol befejeződhetik, hanem -az epizódok nagyobb számából. V-agyis a terjedelem ("το μεγεϋος) fogalma nem keverhető össze a teljességével (%}.ov . . ízyov αρχήν καί μέσον και τελευτήν,).

757