Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Bacsó Béla: Szó és szenvedély. Szempontok Nádas Péter: Emlékiratok könyve című regényének értelmezéséhez
3. A mimikus hajlam Nádas regényének értelmezésében különös jelentőségű a formaelvvé emelt mimikus hajlam. Meglehetősen felesleges vállalkozás Nádas regényét Identitás-keresésként vagy -annak válságaiként értelmezni, hiszen az az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy az ennek értelmes felvethetősége utáni állapot adja a regény forma- alapját. Nádas az embert az én-én típusú ész-metafizika utáni korban az én- nem-ugyanaz-az-én alakjában állítja elénk. Ez egyben egyik magyarázó oka a könyvek könyve formateremtésnek, melyben — a Hazatérés esszé szavaival — „szabadon és fölvetett fejjel páváskodhat Idegen toliakkal”. Az egymást átfedő és kölcsönösen megvilágító könyvek az ugyanaz-más identifikációs hiányaként a hasonló szituációkba kerülő emberek válaszrepertoárjának tágasságát mutatják meg. Az elbeszélői helyzet e sajátos több nézőpontúságából nyeri el a forrna konzisztenciáját. Az élettörténetek eseményei, melyeket a visszaemlékezők, ill. a regény regényében Thoman Thoenissen ^leírnak”, olyan ismétlődések, olyan hasonlóságok, melyek életértéke mindig egyetlen személy életkorén belül érthető meg. Ami valóban megtörtént, az az élet -irreverzibilis időfolyamában bele is vész az események vég nélküli áramlásába, s csak a szituatív együttállás hasonlósága hívja elő az emlékezetből, miközben elnyeri élet-jelentőségét. A képszerűen felmerülő, a jelen felőli felidézettsége folytán olyan kontextusok irányába nyit teret, melyek az egykor volttal még nem tartoztak össze. Gondoljunk például arra, hogy -a Krisztiánnak adott csók érzéki tanúságtétele, Thaa megcsókolása, Melchior szájának érintése ugyanazon élet-jelenetek ismétlődése, mégis mennyire más és más az élet-jelentőségük. A test ígérete mind! A történés és az egykor megtörtént összecsengés-e az éppen megtörtént felől megnyitja az egykor megtörtént értalmezhetőségi körét. „.. .érzelmeink, túlságosan durvák ahhoz, hogy -minden újban ne éreznénk a hasonló régit, hogy a jelenben ne a jövőt sejtenénk, s ezért minden testre korlátozott történésben ne sejtenénk a testnek egy régebbi történetét.” (434. o.) „Minden életönténet szomorú” — mondja Thea, mert a -nyelv fölénk kerekedik, a mostanit -egy régi -analógiájára nevezzük meg, s -ezáltal -elvész annak az élet jelensége, -amit bizonyos helyzetek szinte -mitikus -együttállásának nevezhetünk, amelyben ott rejteznek az élet felf-ejthető értelme. A szomorúság -tehát abból -adódik, h-ogy kiveszett -belőlünk ia hasonlóságok iránti érzék és -eluralkodott a h-asonlóan megnevezés kényszere. „A hasonlóságoknak elrejtettségükben a dolgok felületén kell megmutatkozniuk. Egy látható jel a láthatatlan analógiákat -tárja elénk. Ugyanakkor mégis minden hasonlóság -a -legnyilvánvalóbb és legelr-ejtettebb.”13 A hasonlóságok, -az analógiák -iránti érzék ki- veszése egyben a múlt iránti érzéket csorbítja, a múlt e nyilvánvalóságok mögött rejti el életértelmét. Az ember „a mágikus korrespondanciák”1''*, -ama látszólag nyilvánvaló, ám mégis ,legeirejtettebb értelmű együttállások iránti nyitottsággal, mellyel fény vetül a nem-egyidejűre, úton van affelé, hogy kifejező nyelvet találjon a múltbeli pillanat megnevezésére. E nem közvetlenül érzékelhető korrespondanciák képezik Nádas regényében azt a múlt-szövedéket, melyet -az időpillanat15 szinte -akaratlan megvilágító ereje az idők értelmeként felfed. Példa erre, ahogy a bizalmatlansággal élő és mindenkiben ellenséget kereső korszellem hatalmába keríti -a -gyerekeket is, akik nem valami felszólításra kutatnak az -apák holmija között, hanem -ama titkos, a rendszer l-ételemévé vált kikezdés—elbizonytalanítás—szemmeltartás légköre mintegy marionettfigurákként indítja el őket e mániákus foglalatoskodásra. Vagy gondoljunk arra, amikor -a hazaérkező gyermek megütődik ,az idegen kabát jelenlétén, szinte csak érzi, minthogy nincs tudása róla. A megérzett—kiszakított múlt ismételt közelsége nem közvetíthető nyelvileg, -értése a gyermék zokogásában van jelen. „Tehát -az -érzékelés szimpatetikus megélés.”lfi Megélése annak a rejtettnek és velem tudattalanul együtt -élőnek, mely a tudás hiányában is -én vagyok. A -szimpatetikus megélésben a nyelvileg exkommun-ikált életjelentőségű események, mozzanatok 689
