Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Határ Győző: Isten bűnbeesése - avagy a Teremtés, Ultima Maniera, Une autre vie (versek)
”és adatott nékie elapadhatatlan üröm béli keserves kiváltság; ’’hogy ő a világnak e kiskevés forcikája, aki fáj és neki hogy fájjon e ’’kiskevés forcika, aki a világ. S míg amazok attól mentesek, lé- ”gyen ő az egyedüli mind közöl, aki tudja a teremtett jószág íurakodva, ’’repülve, úszva, kúszva, riogva, repesve élő égi, földi, vízi csürhedelmé- ”ben és teméntelen csordájában: aki tudva-tudja mi f án terem a fájás ”És a tudatlanság hiábavalóságának tilalmatos fáját elátkozva és ’’maga fájdalmát kiüvöltve — ő megteremtetvén, lön este és lön reggel, ’’ötödnapra. És látá az ember, hogy nem j ó; és többé nem pihent ”és azki e nagy gyalázatosságot míel'é vele, hogy a fájdalom facat ma- ’’radékából őt emberré lenni rendelte, gyurmájából felhorgadva: az em- ”ber előkapta a munkáló, sárgyúró rabot — és ellene fordította a teremtést ----------” ( álom: 1972. 02. 11.) Ultima Maniera eddig még mindenkit sikerült kiábrándítanom irodalmi pálfordulása- immal s már csak azt várom, mikor érek a sor végére — hogy önmagamat is kiábrándítsam és szegre akasszam a lantot a prima maniera a hús önlevetkezése volt, a csapongás felfedező költészete. Akadt, akit irritált, akadt, aki esküdött rá — közömbös senki sem maradt s amint az már nálunk de rigueur lenni szokott, a seconda maniera mi egyéb is lehetett volna, mint a kotyvasztár ezerfőzete a vágyolgás ezerjófüvéből: eszkép izmus — nosztalgia-irodalom elgondolhatni, mennyire megorroltak érte híveim, amikor meguntam ezt is, sőt, ellene fordultam eddigi-magamnak. Ezután: szembenézni ténye- inkkel: nem menekülni. A jó jelszó, az új. Persze hogy nem kellett sebesültjeimnek, akik a mákonyi várták tőlem, a feledtető mákonyt hogy a szívükbe „belemuzsikáljam”, a balzsamot az élet sebeire. Ám én felmondtam az íratlan szerződést és többé nem akartam mákonytermelő lenni fantazmagória-színházam volt a terza maniera. Rendreutasító, fagyos értetlenség fogadta: a táblabírókorszak távolából, az írástudatlanok falanxa ennek is levontam konzekvenciáit és visszatértem elmém protagorászi, eredeti aretéjéhez ; ahhoz, amire intellektusom mindig is való volt; s amit addig e Is z ór tam-h in tett em más műfajok barázdáiban, azt most szeny- nyező romantika nélkül „vegytisztán” öntöttem szigorú műformába. Ana- korétához illő — penultima maniera 666
