Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - László Gyula: Elfelejtett értékeink, Huszár Imre művészete

tója voltam. Tanulmányomat Mátray Lajos, majd később a Képzőművészeti Főiskolán Simay Imre és Liptóújvárosi Stróbl Alajos vezetése alatt folytattam, egészen képesítő vizsgám letételéig, 1926-dg.”

Álljunk meg egy pillanatra ezeknél az adatoknál. Egy kisebb kiegészítés: Simay Imre is az Iparművészeti Főiskolán tanított. Stróbl Alajos a klasszikus szobrászati felfogás nagy mestere volt és a fiatal Huszár Imrét nyilván a természeti valóság tiszteletére nevelte. Annál erősebb lehetett — és egész életére kihatott — a nagyszerű Simay Imre tanítása. Allatszobraiban nagy tömegekbe, síkokba foglalta az állattesteket, valósággal új formavilágot épített belőlük — akárcsak később Huszár Imre! Könyörtelen fegyelmet tanulhatott fiatalkora mestereitől, s ez is végigkísérte élet- útján.

1926: Párizs. Itt bekerült a nagy, európai mesterek környezetébe; Bourdélle korrigált neki, a kint lévő magyarok körül Csáky Józseffel és Beöthy Istvánnal kötött ismeretséget. Bourdelle-hez csatlakozott Despiaux-ial való megismerkedése! Hatalmas egyéniségek és utólag szinte féltjük őt, hogy hatásuk alá kerül, de nem! Inkább csak bátorságot kap tőlük a természet szabad átfogalmazására, semhogy epigon- jukká válnék. Bourdelle teret ölelő monumentális szobraitól a tér bátor kezelése maradt meg benne, de Bourdelle göröngyös felületkezelése, amely magán viselete a mintázó kéz nyomát és izgalmát, idegen maradt számára. Despiaux hallatlan műgondja egyezett Pestről hozott fegyelmével, sugárzó „semmittevését” azonban idegennek érezte. Csáky és Beöthy kubizmusa nyilván kísértés volt számára és tőlük a szobor- építkezés geometriai fegyelmét leste el. Közben rendszeresen résztvdtt iá nagy kiállításokon, a francia művészeti élet magába fogadta őt, például beválasztották az 1937-es Világkiállítás nemzetközi zsűrijébe is — így lehetett ott annál a jelenetnél, amikor a magyar kormány hivatalos jelöltjei helyett a zsűri Medgyessy Ferenc négy nagy debreceni szobrának ítélte a Grand Prix-.t. 1939-ben a háború kitörésekor otthagyta Párizst, hazajött. Míg kintléte alatt a francia és európai művészet nagyjai közt nevelkedett, itthon egészen más légkörbe került. A húszas-harmincas években idehaza két táborba tömörültek a művészek. Az egyik, a maradiaké a Műcsarnokban székelt és itt jutott hozzá az állami rendelésekhez és a magánvásárlásokhoz. A másik a Képzőművészek Űj Társasága (KÜT) a moderneket fogta össze, támogatóik főként a radikális polgárságból kerültek ki. Szobrászokat említve az első csoport vezető egyéniségei: Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Sidló Ferenc, Pásztor János a Főiskolán jól felkészült szobrásznemzedéket nevelt fel. A modemek vezéregyénisége Medgyessy Ferenc volt, mellette Csorba Géza és néhány idősebb szobrász, s bár nem voltak főiskolai tanárok, remek fiatal nemzedék nőtt fel körükben. A szobrászok e két csoportjának a festők is társai voltak. A modern művészek a Gresham- körben találkoztak és a KÜT-ban, a konzervatívok a Műcsarnok köré csoportosultak. Huszár Imre természetesen a modernek közt érezte jól magát, anélkül, hogy bármelyikük hatása alá került volna. Párizsból sem hozott megemésztetlenül semmit; amit hozott az inkább a bátorság volt és a fegyelem, nem stílus. Itt a festő Istóko- vics Kálmánnal közösen rendezett kiállítást a „Műbarátok”-nál s ezzel egyszeriben beérkezett az eddig ismeretlen szobrász, a legjobbak fogadták barátságukba, így például Medgyessy Ferenc. Megindultak a köztéri szoborpályázatok is, melyeket legnagyobbrészt ő nyert meg. Ismét önéletrajzából idézve: „a felszabadulás óta rendszeresen részt vettem iá magyar képzőművészeti életben. Többször vásároltak tőlem; többek közt a Népművelési Minisztérium Barna medve (fa), a Nemzeti Galéria Fóka (vörös márvány), óvközti vásárlás alkalmával Kakas (bronz) stb. műveimet. Részt vettem több meghívásos pályázaton, ezek jórészét meg is nyertem. Így a Földalatti Népstadion állomásra készülő 22 m hosszú, 22 alakos domborművet (ez később újabb tervek miatt lebontásra került) Herceghalmára az Állatkutató Intézet elé kerülő ló kompozíció körplasztikát, továbbá a győri pályaudvar csarnokába kerülő 16x6 m hosszú domborművet. (A dombormű pénzhiány miatt nem lett kivitelezve). Mintáztam három díszkutat egyik a Lőninoi Fonó gyermekjátszóterén van, egy őz-párt ábrázoló kút, (bronz), a másik Miskolcon, az új miskolci Kórház gyermekrendelő intézete udvarán, jegesmedvét ábrázoló kút, (kő). A harmadik He658