Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Tompa Gábor: Hány életünk van?, A lecke, El nem veszhet, ami volt, Főpróba, Utódok (versek)
TOMPA GABOR Hány életünk van? Markó Bélának Az életünkkel párhuzamosan, az életünk mögötti tar tornán y ban, levetjük néhány másunk, amolyan őszinte arc leszünk, kimondva bátran, hogy bújkáltunk csak, s bíztunk komolyan egy fölszikrázó félredobbanásban, mert mindig máskor, minidig máshogyan, és mást szerettünk mindig mindahányan, de hűlt helyünkre minidig visszatértünk, mint bűnözők, akik csak visszaesnek, és tudtuk: máskor mások jönnek értünk, mert nem elég az észnek, sem a testnek az oszthatatlan egy, s bűnhődni könnyebb, mint visszafojtani halálnyi könnyet. A lecke Tanulj meg mindent: siklórepülést, repülősíklást, medvébrumimogástt, nyelved emlékét koponyádba vésd, kígyódnak mérgét ál-szavaikba ásd. Tanuld a hajlott-hátú suttogást, a görbe-ujjú figyelmeztetést, s ha rád terül az éj, mint vak palást, a verssorok közt hagyj egy ujjnyi rést. Tanulj meg a halállal idegen nyelven megbarátkozni! Idegen könnyekkel sírni! Nemlét-ridegen mosolyogni! Rőt 'felségvizeken, álomszéli kútban ;is ezernyi álarcot viselni! Lenni! Lenni!
