Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Tábori Ottó: Ketten, Hobbs/lá, Egyenként, Metszet a 40. századból, Lebegő hazaszeretet, A meghibbant, Bonctan (versek)
TÁBORI OTTÓ Ketten (Egy kosár birsalmához) Ülök a széken szótlanul, anyám már lassan megvakul, véresen és hazátlanul a bálái hálójába hull gondolatom. Hagyom. Hagyom? Vagyok magamban sótlanul, színék nélkül, világtalan, suhan szememben zöld csalán, naphosszú pillanat görnyed fölóm, leplét vacogva leejteném. Megremeg türelmem állványzata, szavaim zápokká lefokozom, nyögöm a szeretet hatalmát, robbanjatok föl, szűz birsalmák, illatosítsátok be vicsorgó, hideg szobám. Kínok (közt lépdelő világom. Le a farkasokkal, héjákkal és sasokkal, száguldj unk a rakétiaszívű fecskékkel, zabáljuk fel a füvekkel, a fákkal a kecskéket, antilopokat, zebrákat, elefántokat, irány az oroszlánhaltaímú cinkékkel a férgek kolostorai felé, lepkék árbocra vitorláitokkal, már a föld húsában száguld az óriásneethal, a repedés a legnagyobb lehetőség, használjuk iki a besurranást 636 Hobbs/lá
