Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Gömöri György: Eefde, Almátlan Édenkert, Két hang, Kihalófélben (versek)
GÖMÖRI GYÖRGY Eefde naponta gyors erők rövidke napsütés őszhűvös éjjelek a tágas ablakok körül gonddal egymásbaf ont körmön datok és füst keringenek jövőbe néz a múlt múlttal dús a jövő a még-nem-tudható a csönd mélyében nő Almátlan Edénkért Aknátian Édenkert — f élreértették a szöveget: nem termett benne alma. Mit adhatott Ádámnak Éva? Illatos, érett fügét, rózsaszín, hasadt gyümölcsöt. Vagy ezermagvú, fanyar gránátalmát; zárt és teljes az, mint a halál. Álmatlan Édenkert — szétnyílt füge, kettészelt gránátalma. 624
/
