Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Drago Jančar: Terra incognita. A közép-európai kis nemzetek identitásának kérdéséhez - Szlovénség, történelem, irodalom (esszé) (Fordította Reiman Judit)
DRAGO JANCAR Terra incognita* A KÜZÉP-EURÖPAI KIS NEMZETEK IDENTITÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ — SZLOVÉNSÉG, TÖRTÉNELEM, IRODALOM PASZTORÁL. Tavaly tavasszal ez idő tájt, a Deoator Street egyik kellemes és csöndes antikváriumában, amely olykor menedékemül szolgált New Orleans nyüzsgő turistasofcaságában, váratlanul fölfedeztem Szlovéniát, mint irodalmi hazámat. Addig a pillanatig azt hittem, hogy az irodalomnak nincs hazája. De melyik író ne szeretne egy olyan országot hazájául, ahol a mezőgazdaság után a legfontosabb ipar a kultúra? Ez állt ugyanis abban a könyvben, amelyet ezernyi rendetlenül egymásra halmozót könyv közül véletlenül emeltem le a polcról. THE NATIVE’S RETURN by Louis Adamic, Harper and Brothers, New York and London, 1934, Eleventh Printing. Az, hogy éppen ennek a valamikor híres, de ma már elfeledett, szlovén származású amerikai írónak a könyve akadt a kezembe, több volt számomra, mint puszta véletlen: a sors keze volt tévelygéseim és tétovázásaim közepette. „Fokozatosan — írja Adamic — rájöttem arra, amit már kisfiú koromban is sejtettem, hogy a mezőgazdaság mellett Szlovénia vezető ipara a kultúra. Ljubljanáiban hét nagy könyvesbolt volt (mindegyik akkora, mint a legtöbb vaskereskedés, méterárubolt és drogéria a városban), közülük kettő több mint száz éves... Ezenkívül mindegyik könyvesboltban megvoltak a legújabb német, francia, cseh, szerb-horvát, angol és olasz könyvek ... Szlovéniában majdnem mindenki — kereskedők, parasztok, papok, tanárok, diákok — vásárolt könyvet. .. Két év alatt negyvennyolc Hamlet-előadás volt Ljubljanában. A város legtöbb utcája költők, esszéírók, regény- és drámaírók, grammatikusok nevét viseli. A város legnagyobb szobra a költő, France Pre- seren emlékműve... A diákkirándulások úticélja általában költők, drámaírók és más írók sírja vagy szülőhelye.” (Göncz Árpád fordítása) És így tovább ebben a hangnemben, hogyan gyűlt össze százezer ember a Levstik-ünnepségen, hogyan kellett válaszolni ezernyi kérdésre Dos Pas- sosról, Dreiserről, Sdndairről... És mivel a csodák általában sorozatban történnek, egy karnyújtásnyira lévő könyvhalom tetején megpillantottam egy monográfiát az Alpokról, amelyet az Egyesült Államokban írtak és adtak ki. Fellapoztam a Szlovéniáról szóló fejezetet, és íme — ismét az irodalom: „A szlovén történelmet át- meg átszövik az irodalom szálai. A Szlovén Köztársaságban ma mindenki tud írni és olvasni. Ez a százszázalékos arány az elsők között van a világon. Szlovénia másik nevezetessége egy szólás: »Egy szlovén — egy könyvkiadó, két szlovén — irodalmi társaság, három szlovén — még egy könyvikiadó«.” Ez hát az én hazám, ez az irodalmi idill, ez az üvegre festett pásztoréi, mely csupa harmónia, mint a bledi tó a hegyi tájban. Az íróknak: az Ígéret földje. * PEN találkozó, Bled, 1986. május 559
