Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Szendrei Lőrinc: Üzenet (novella)
barát, mint mikor a tó színén csak annyit mondott: itt szakíthatunk a múltunkkal. „A hatodik vágányról öt perc múlva indul a Balt-Orient Expressz.” A fel-f eldobó, felszínen tartó tó a legkevésbé kínálkozott alkalmatos helynek, hogy szakítsanak a múltjukkal. Sőt! Ott jutottak el arra a következtetésre is, hogy a sivatagot is otthonossá tudnák rendezni. Nagy optimizmus kellett ehhez, de miért ne lenne optimista, aki kifekszik egy tó színére. Súlytalanul álltak egymással szemben, fogalmuk sem volt róla, hogy mi tartja talpon őket... a tó erejét érezték az állomás sínéi között is... azt sem hallották, hogy ismét megszólalt a hangosbemondó ... aztán újra ... a tó vize meg sem moccant... mire harmadszor is beleasörgött a levegőbe a hangszóró, mindketten átgondolták az utolsó találkozásuk óta eltelt három esztendő valameny- nyi percét. „A hatodik vágányról két perc múlva indul a Balt-Orient Expressz.” Anyám temetésére utaztam haza — búcsúzott a gyermekkori barát, s arca elmosódott, mint a tó tükrében a fenyők. „A hatodik vágányról egy perc múlva indul a Balt-Orient Expressz-” Felugrott a legközelebbi kocsira. Egymás után tépte fel a kupék ajtaját, magyarázott, bért, rimánkodott, már-már sírt, csapkodott, dühös volt... kifulladva hebegett. •. simogatta a közben ezer ráncba gyűrt levelet. A kalauz állít előtte. Kérem, tisztelettel! — kezdte megint a vasutas azzal a leplezetlen hangsúllyal, amiből nyilvánvalóan hiányzott a tisztelet... kérem tisztelettel a menetjegyét! Csönd. Egy másodpercig sem tartó, iszonyatos csönd kövült közéjük. Fejbe kéne verni — markolta az öregasszonytól kapott botot- A kalauz figyelt: az a bot nem a magáé...! azt a botot néhány perce még egy idős utazónknál láttam ... azt a botot maga ellopta ... igazolja magát! Kicsoda maga?! A röhögés kerülgette, már-már ugyanazt a röhögést hallatta magából feltörni, mint a ködlámpákat cipelő lengyelből. És akkor ismét bekattant az ezeréves emlék a zöld, szecessziós házzal, s csak foghegyről vetette oda: „egy kö- zép-kelet-európai. ” * „A hatodik vágányról a Balt-Orient Expressz indul.” A mozgó szerelvényből ugrott ki. Nagyon lassan gördültek ki a vagonok. Még volt rá ideje, hogy a kocsi oldalára odafirkálja: JÖL VAGYOK! Aztán a következő kocsira már csak ennyi jutott: VAGYOK!, és még egyszer megpróbálta, de a felgyorsuló vagonon elcsúszott a krétája: VAGY... Az utolsó kocsi ütközőjén egy fekete, nagy barimájú kalap billegett. A *-gal jelzett szövegrészek Kőrössi P. József regényvázlat című verséből valók. (Sz. L.)
