Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Varga Imre: Álmoskönyv

szalagok libegnek fölöttem. Vissza kell lépnem kellő időiben, nehogy meglássanak. Ám nem sikerül az ajtó mögé ugranom. S ekkor, ahogy a törvény szól, két angyal jön fel értem, és karonfogva alávezetnek. Visznek, két oldalról be- lémkarolva, a föld felett egy kissé lsbegősen. Egyikük elenged, hogy fekete selyemblúzát megigazítsa, s csodálkozva pillant vissza, mert lebegek tovább segítség nélkül is a színpad felé, s ahogy társa is észreveszi, ámulva elenged. A levegőre feküdve a tárgyalás közönségének háta mögül a bírák asztaláig; a színpad tövéhez. Van társam is, aki már a bírósági emelvény előtt áll, s azt mondja tüntetőén hangosan, hogy az ügyvéd biztosan meg fog lepődni, ha meglát engem. Az ügyvéd fejét rázva, gúnyosan mosolyogva mered maga elé. Ám mihelyt szórakozottan felpillant, arcába fut a vére, s megdöbbenve székébe visszarosfcad, mert ismerősöm ő is. Sorolják egymás után fejemre a vádakat, de én társammal egymást segítve, aki tanúm, visszahárítom mind egy szálig. Szókratész vagyok, gondolom, s ez hallatszik is. Gúnyosan nevetnek. Mikor megkapom végre a szót, védekezés helyett a vádló bűnösségét bizonygatom mert szélhámos és csaló. Különféle tagsági igazolványokat mutatok fel az ügyvéd nevével és fényképével. A tömeg rokonszenve lassan mellém szegődik. A tárgyalás szünetében azonban egy titkos jelre erőszakkal vesztőhelyre hurcolnak. Agyagos domboldalon csúszkálunk, bukfencezünk alá, s mikorra kínos-keservesen a völgykatlanba érünk, a távolban lovas tatárok bukkannak (elő. Dió nagyságú golyók süvítenek el mellettem, vádlóim elfutnak, ijedtük ben magamra hagyva. A lovasság előtt gurulva egy ágyú szünet nélkül tüzel, közelít veszélyesen. Gyorsan gurul, mint mikor kerekes játékot húznak madzagon. Alattam szalmakupac, belébúvak, s mikorra az ágyú fölém ér, áttolják rajtam, akár a taligát. Mélyen a szalmába vackolom magam és várok.

42