Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Győrkös László: Ha nem sírhatok, hasam fogon a röh/fögéstől. Megjegyzések Bujdosó Alpár Irreverzibilia Zeneon című könyvéhez
tések . . . függő helyzetbe ikerülve az irodalmi nyelv és a vizuális nyelv között, lázasan felhasználva minden hagyományos, vagy tudományos lehetőséget, bízva a betű, a szó, iá vonal, a tér, az idő újszerű jelentés-zamatában. (Végül vannak multimédia előadások, ahol az akusztikai hatásokat, a verbális nyelv szó és íráslehetőségeit, a vizuális ötleteket felhasználva olyan hatásfolyamatokat hoznak létre — egyfajta performance-alkötó módján — ahol már csak a személyiségtől áthatott tünékeny rítusnak (előadásnak) van jelentősége. (Székely Ákos.) A könyv második egységében Bujdosó Alpár, Kibédi Varga Áron, Maurer Dóra, Nagy Pál, Papp Tibor, Petőfi S. János, a párizsi Magyar Műhely törzsgárdája azt igyekszik kipróbálni, hogy az egyéni indulatok-gondolatok hogyan áramlanak közös folyammá, hogyan alakulnak közös művé. Engem zavar ez a közmunka, a Bujdosó Alpár kötetéből kicsorduló kiáltvány. Kizökkent a könyv „olvasatából”. Nem a közös alkotás bohókás kísérlete ellen beszélek, hanem a könyvben való idegenségéről, amelyből kilóg, kidemagógoskodik, manifesztálódik. Számomra a kötet legjelentősebb része az utolsó egység, PERFORMANCE MŰTÉT ÁLOMTÖREDÉK VARIÁCIÓK VEZETÉKES RÁDIÓRA BETÖMTÉK A jelentésrendszerek izgalmas montázsa ez, amikor semmi sem rendelődik egymás alá, a szövegek önálló erejükkel hatnak, amelyet megerősítenek a képi jelentések. Részlet az ÁLOMTÖREDÉK-bői az 126. oldalon: „Sétálná mentünk apámmal...”. Egy gyermekkori háborús emlék leírása. Légitámadás érte őket az utcán. Csak rájuk géppuskázott egy repülőgép. A járdán pattogó golyókat érzékelteti végig a szöveg, az irányzókba vett védtelen sétálók kiszolgáltatottságát, buborékszerepét allego- rizálja a kavicsként pattogó jégeső, repeszdarabok, lócitrom, elhajított kövek, hogy eljuthasson a záróképág. Amikor apja berántja a kapu alá, kiszóródnak zsebéből az üveggolyók, melyek együtt pattognak a kövezetét pattogtató géppuskalövedékkel! A két hasábba szedett szöveg között a már említett ilágeri fej gömbkontúrja — beleírt szöveggel — fokozza ia jelentés holdudvarait. A könyv elején lévő objektivációk személyessé, líraivá válnak. Az ÁLOMTÖREDÉK, a VARIÁCIÓK VEZETÉKES RÁDIÓRA, és BETÖMTÉK ciklus az álom és az ébrenlét közötti állapot leírása. Nem múlt el a veszélyeztetettség, erősen kísértenek a múlt-jelen-jövő rémképei, a hiányok rései, a bezártságok kriptái hiába épülnek belénk a végtelen időben, rettegve az ébredéstől, mert laz ólomban minden képtelenség lehetséges. A vizuális anyagok is olyanná válnak, mint a becsukott szemhéjon áttörő fényfoltok, „ .. . így hát félni, szorongani, rettegni nincs okod; sakkal inkább örülni kell mindennek, aminek örülni lehet mert az álmot folytatni nem lehet.” 473
