Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 5. szám - GAZDAG ERZSI BÚCSÚZTATÁSA - Pécsi Gabriella: Gazdag Erzsi (vers)

Számodra visszavonhatatlanul beteljesült. Mi maradt bevégezetlen ? Verseik, amiket írni akartál, a könyved, az utolsó, amit még szerettél volna kézbe ven­ni, félbeszakadt álmok, megvalósulatlan terveid. Az Irócsoport klubja, amit nekünk akartál — és Vas megye művészetében a következetes folytonosság. Mert személyes jelenléted, akarásod — az, hogy híd voltál a megye, a város művészete és minden intézmény, hivatal között — hiányozni fog. Eljöttünk Erzsi néni! Nem búcsúzni tőled, inkább, csak elköszönni. Elköszönni, mintha indul­nál hosszú útra, ahol már annyian várnak, hogy beszámolj friss hírekkel, hogy fölolvass valami igazit, valami gyermekit erről az itthagyott, elhagyott világról. Elköszönök tisztelőid, ismerőseid, barátaid — a hátramaradtak nevé­ben: Ahogy egyedül vagy magadban, lehetetlen, hogy ember értse. Halálod visszavonhatatlan. Isten veled. Az útnak vége. PÉCSI GABRIELLA Gazdag Erzsi Hómocsok, hallgatás, szabályos temetés. (Vasban kinyílt a zöldike) Véreres szemek, gyászzene, kórus, beszédek; méltatás. Autók, hivatal. De ott, a temetőiben, a síró, átfázott kisgyerek! Nem tudja még, kit temetett. Szombathely, 1987. február 19. 466

Next

/
Thumbnails
Contents