Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - GAZDAG ERZSI BÚCSÚZTATÁSA - Pécsi Gabriella: Gazdag Erzsi (vers)
Számodra visszavonhatatlanul beteljesült. Mi maradt bevégezetlen ? Verseik, amiket írni akartál, a könyved, az utolsó, amit még szerettél volna kézbe venni, félbeszakadt álmok, megvalósulatlan terveid. Az Irócsoport klubja, amit nekünk akartál — és Vas megye művészetében a következetes folytonosság. Mert személyes jelenléted, akarásod — az, hogy híd voltál a megye, a város művészete és minden intézmény, hivatal között — hiányozni fog. Eljöttünk Erzsi néni! Nem búcsúzni tőled, inkább, csak elköszönni. Elköszönni, mintha indulnál hosszú útra, ahol már annyian várnak, hogy beszámolj friss hírekkel, hogy fölolvass valami igazit, valami gyermekit erről az itthagyott, elhagyott világról. Elköszönök tisztelőid, ismerőseid, barátaid — a hátramaradtak nevében: Ahogy egyedül vagy magadban, lehetetlen, hogy ember értse. Halálod visszavonhatatlan. Isten veled. Az útnak vége. PÉCSI GABRIELLA Gazdag Erzsi Hómocsok, hallgatás, szabályos temetés. (Vasban kinyílt a zöldike) Véreres szemek, gyászzene, kórus, beszédek; méltatás. Autók, hivatal. De ott, a temetőiben, a síró, átfázott kisgyerek! Nem tudja még, kit temetett. Szombathely, 1987. február 19. 466