Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Pawel Jasienica: Báthori István a lengyel-litván állam élén (tanulmány) (Kovács István fordítása)
PAWEL JASIENICA Báthori István a lengyel-litván állam élén Az első királyválasztó országgyűlésen Báthori jelöltsége még szánakozó mosolyt keltett, a másodikon már ő győzött. De nem csoda történt, a magyar fejedelem lengyelországi hívei tudták, mit tesznek. 1575. július 10-től maga iá jelölt már több, mint egyszerű politikai sakkfigura. Ezen a napon döntő győzelmet aratott hazájában a Maros mentén. Letörte az övéénél nagyobb erőt felvonultató lázadást, amelyet a császár éppen azért szított, hogy a fejedelmet a lengyel koronáért folyó küzdelemből kirekessze. Miksa alkalmat adott Báthorinak, hogy bebizonyítsa: hadvezérnek se akármilyen. Az erdélyi diadalt hirdető harsonaszó a Varsó előtti térséget is felverte. Visszhangja megsokszorozódva verődött vissza. (...) Az éles szemű velencei követ, Lippomano Jeromos jóval a királyválasztó országgyűlés előtt kijelentette, hogy a magyarnak bizonyos lengyel körökben esélyei vannak. Tudnak róla; mint államférfit és mint hadvezért is sokra tartják. Báthori katolikus volt, ügyét egy különleges megbízott, Bona Sforza egykori orvosa, az unitárius Blandrata György szenvedélyes odaadással támogatta. A politikában rendszerint kifizetődik, ha egyszerre két vasat tartanak a tűzben. (...) Magyarországon és Ausztriában Báthori István többször találkozhatott már lengyelekkel és lengyel ügyekkel. A császári udvar apródjaként ott volt Zsigmond Ágost majdani hitvese, az akkor éppen Mantova hercegéhez férjhez adott Habsburg Katalin kíséretében. Később személyesen megismerhette Zsigmond Ágost nővérét, Jagelló Izabellát, a Magyarországon inkább csak elvben uralkodó Zápolya János feleségét. Szemtanúja volt annak a szomorú jelenetnek, amikor Izabella Erdélytől búcsút vett és visszatért Lengyelországba. Távozását az az egyezség írta elő, amely a Habsburgok és a Barbara Radziwiflównával kötött házasságát ily módon menteni akaró Zsigmond Ágost között jött létre. Az Erdélybe visszatérő Izabellát néhány évvel később Báthori köszöntötte. Fejedelem azután lett, hogy Izabella fia, János Zsigmond meghalt. Formálisan az erdélyi országgyűlés választotta meg, valójában a szultán nevezte ki. E függőségen kívül Báthori egyelőre titokban, kénytelen volt magára vállalni egy másikat is: amely a császárhoz kötötte. Kevéssel előbb, mikor Miksa parancsára fogságba vetették, megtapasztalta a magyar börtönöket. Ekkor módja nyílott arra, hogy derekasan elmélyítse műveltségét, amelyet annak idején kénytelen-kelletlen félbeszakított pudovai tanulmányai során alapozott meg. Annál inkább is pályázott a lengyel trónra, mert ,a Habsburgok lengyelországi uralomra jutása Magyarország végleges bekerítését, függetlenségi és egyesítési törekvéseinek a végét jelentette volna. És fordítva — egy magyar a Wawel falai közt hazája megmentésére is gondolhat. Az ország, ahonnan jött, már régóta olyan csapásak alatt roskadozott, amelyekhez képest a nemesi Köztársaság helyzete mennyországnak tetszhetett, szövevényes belső viszonyai mintaszerű rendnek. A lengyel, litván és rutén főurak ugyan fittyet hánytak az egyezségeknek, tetszésük szerint jártak-keltek, garázdálkodtak Moldva- Oláhországban, de önkényes fellépéseik mit se változtattak az államhatáron. A magyarok nem átallották birtokaikkal együtt hol Erdélyhez, hol a császársághoz pártolni. Attól se riadtak vissza, hogy a szultánnak adják el magukat. A magyar—lengyel történész vegyesbizottság n>87. májusi ülése elé. 445
