Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Páskándi Géza: Epigrammák
EGY EMANCIPÁLTRA, KI AZT MONDTA: A NŐK NEM TEHENEK, HOGY A TENYÉSZTÉS IGÁJÁBA FOGJÁK ŐKET Meglehet, ámde egy istennőnek jó név volt a tehénszemű Héra! De hogy piszkálnád föl Zeuszunkban épp te a lomha bikát?! * PSZELLOSZ Pszellosz, ama cinkos filozófus, segített kivájni a császár szemeit. Ó midőn a hóhér filozofál! Ó midőn a bölcs lesz a bakó! * BÖRTÖNBEN Ó hányszor kicsúfoltam a szótlan bús papi cellát. Pedig arra az emberi csönd önként húzta az égi reteszt! * EGY BÖRTÖNŐR Ástunk — rabok — a kényszerű munkán. Régi fémpénz csillan a napban. Az őr odaugrik. Dehogy őse fejét vágja zsebre mohón: ő akar őse lenni a gazdag utódnak! * EGY MÁSIK Ahogy verted fenekem böihöm nagy gumi-csővel busa fejed olykor ülep közelébe került. Nem is álmodtad, hogy míg engem aláztál mily helyes értékrendet szabott ki botod! * A HARMADIK — Mi hír? — kérdezi tőled a bátrabb. Fontoskodva morogsz s messze inalsz. Ö de félsz, nehogy megsejtse rabod már: honnan tudnád nála te jobban, mi erre a hír?! 440
