Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Endrődi Szabó Ernő: A válság forradalma avagy a forradalom válsága. Vázlat az "arctalan nemzedék" költészetéről (tanulmány)
ENDRÖDI SZABÓ ERNŐ A válság forradalma avagy a forradalom válsága VÁZLAT AZ „ARCTALAN NEMZEDÉK” KÖLTÉSZETÉRŐL ,,Napjaink, művésze amikor hozzákezd egy mü megalkotásához, egyúttal kétségbe vonja mindazokat az ismereteket, amelyeket reáhagyományoztak . . . Ügy rögzíti tevékenységének módját, mintha a világ vele kezdődnék vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték . . . hamisítók lennének . . .” (Umberto Eco) . lázadó vagyok. Ügy lehet forradalmár. De az utóbbiban majd csak utólag lehetek bizonyos. Amikor majd kiderül, hogy megvalósítható volt-e egyáltalán, amit a forradalom útjának véltem. Szinte bizonyos, hogy nem . . . De a lázadásban megmutatkozik egy olyan társadalom kopottsága, amelyben az új mindig csak öreges rendelkezésként jön a világra.” (Méliusz József) „A magyar irodalom jelenlegi állapotát általános pangás jellemzi. Sivár korszak ez, mellyel szemben nehéz dolga lesz a jövő irodalomtörténészének." olvashatjuk a Magyar Szemle 1889-eis számainak egyikében. A Vajdát, Reviczkyt, Komjáthyt és a Csáth, Kosztolányi, Babits prózáját előkészítő írókat — Bródyt, Peteleit, Gozsdut, Ambrus Zoltánt és másakat — az irodalomból kisöprő, a literatúrát mintegy „a nemzet élő lelki ismereteként” s annak nevében elsirató szemlélet — kell-e mondanom — nem csupán a múlt századvég szellemiségének gyermeke. Élt, él és föltahe- tőleg még jó ideig élni fog; lévén, hogy az ilyesmi mindig teikintélyharc, érdekharc, hatalmi harc — harc az érvényesülésért és persze az azzal járó tantiéme(k)ért. Hevült beszélgetésben bukkant föl ugyanez a mentalitás az ÉS 1985/33^as számában is. (Egészséges-e az élet? Beteg-e az irodalom?) Akár a Magyar Szemlében, az új irodalom újfajta tájékozódásával — kiegyezés utáni rövid egy évtizednyi föllendülést követő kiábrándulás életérzéséből táplálkozó — új-érzékenységével szemben teljes értetlenséget tanúsító hajdani cikkíró, hasonlóképpen napjaink újszerű lírájáról elmélkedő, komor hangvételű dialóg egyik résztvevője is megállapította: „A negyvenen aluli korosztály okozza a legfőbb gondot. A legtöbb vers nem szól semmiről." Néhány kivételtől eltekintve ugyancsak a nemlét honába száműzték újabb költészetünket az ÉS-ével nagyjából egyidőben, a Palóc földben bonyolódó vita résztvevői is. De nem áll szándékomban, hogy folytassam vagy újrakezdjem a polémiát. Már csak azért sem, mert az meg-megújuló erővel, más és más sajtóorgánumok hasábjaink idestova több, mint fél évtizede tart — úgy tűnik, nem sok eredménnyel. A hivatkozásokkal mindössze azt a közismert tényt kívántam nyomatékosítani, mely szerint a szóbanforgó cikkek s maguk a viták is jelenség-értékűek, mélyebb és általánosabb összefüggésekre mutatnak rá. Ezek földerítésére teszek kísérletet írásomban, egyszersmind „a negyvenen aluli korosztály” költészetének jellemzőire igyekszem némi fényt deríteni. 413
