Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Viskiy András: április érkezése (vers)
VISKY ANDRÁS április érkezése azok a hibátlan nagy-nagy péntekek amikor beléptek az udvarra, mintha a Duna merészkedett volna a házig, hogy fenséges fátylaival bevonja az apró eperfa ébredező koronáját és fölfeszítse a ház pámtos ajtaját, tajtékzó kezeivel magához emeljen milyen bejárhatatlanul óriási volt az udvar, elfért rajta teljes terjedelmében egy egész évszak is akár, és megszűnt egyszerre a közelség mindenkori törékeny .tökélye, mekkora csendtérségiek lopakodtak közénk----------m egállt, maga elé nézett .az udvar népe és magához vette rezzenéstől megtisztított arccal a forrázott bagolytüdőt, csak a puha csibék jajongtak fázósan és szélütötten néhány napos életük megszokhatatlan igájában, a vércsék meg napkelet és napnyugat között kifeszített holtbiztos szárnnyal keringtek házak és vermek és harangok és velúr kalapok felett, évekig egyetlen hosszú napból állt a tél, a nyár, az ősz, a tavasz, mint jókora kútostor a kert évszakból évszakba szeleburdlin rohangászó fái között----------m indhiába a botok, a kések, a kifeszített idegű íjak, zuhantak az udvarra a héják, a vércsék, jöttek, jötték, titkos repülőterekről és ismeretlen évszakokból, elterelő békés szárnyalással leszálltak a kerítésen túlra és vascsőrükkel rendre kitépték a lécek közién át a jajongó állatkákat, láthattad villanásnyi időre ellaposodott testüket a nemlét végleges harapófogójában
