Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Határ Győző: Erdőzúgás, A szabad szólás szörnyetege (versek)
ha viharba kerülök, a vihar belémíkerül. Nem hallom, csak érzem bő- szüléseit, a szám, a belem, minden testnyílásom: húsbarlang-járatok, szüléseit, a szám, a belem, minden testnyílásom: húsba r Lan g-j árat ok, nyirokerek — visszakarmolnám panasz-sí valkodását, de lóg minden körmöm keserű epéje kín-érlelő örömnek! hiába! izmok cafatra-lógása! az elfogadás elébehunyászkodása! az elverek alázata! elébedöglése! mindhiába! Tudtam, hogy fáj a ra j tana-végigviharzása, de hogy vihar ilyen nagyon tudjon fájni, nem tudtam! a halászházak felhuppant háztetőd. A tornádó kések összefenése a gerezdeden hasító forgásban. Az ő szívása a begyulladt idegörvényben. Abban táncoló tetemem csak az oma-füle-híja hírmondónak! kegyelem! hadd maradhassak meg * átélem haláltusáját (és hörgésemből is az ő elemi ereje dudál:) a haláltusáját élem át azoknak, akiknek megadatik, hogy még ezegyszer megtérjenek a halálból A szabad szólás szörnyetege (Kabdebó Lórántnak) véka alá rejtett az olyan szövétnek mi csak lángol magában — nem világol ezért letten én világ-szégyenének: a szög — ki kibújik minden zsákból így lettem elvakart világ-ótvarából kit említeni szégyen ismerni vétek és egyformán utál tábor — ellentábor a kiátkozott középen: az a szövétnek 363
