Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
Na, írd meg azt a levelet... (Kantinosnőnek int) Rebarbara ... KANTINOSNÖ (odaslattyog) Mi tetszik? BAKAI Nem maga. (ráröhög Csiszárra) Rebarbara drága, de maga is, maga is ... (átölelné) Na, ne húzódjon el... Drága ez az asszony. KANTINOSNÖ Azt elhiszem. Magának drága. Megint részeg? BAKAI Rebarbara drága . . . Egy finom levélpapír kellene ... A fiatalúrnak. KANTINOSNÖ Magának kéne inkább papír. Amivel kitörölhetné... (elmegy) BAKAI Arany asszony... Nézd. Istenem ... Ez az Ibi, ha .. . nem volna ... KANTINOSNÖ (visszajön) Na, itt a papír. Csak ne női micsodákat rajzoljanak rá-----abból van elég a valóságban. Több is , mint kellene. BAKAI Hát nem arany ez az asszony? (elkapja a kezét, megcsókolja) KANTINOSNÖ Inkább mást tartok oda, azt csókolgassa. Nem szégyelli magát, berúg itt egy ilyen tejfölös nyikhajjal? BAKAI Na, elég, Rebarbara! Rekontra lesz belőle! Csiszár az én barátom! (átöleli a fiút) A legjobb katonám! KANTINOSNÖ Tökász. (elmegy) BAKAI (legyint utána) Na ... írjunk. CSISZÁR De mit írjak, Laoi bátyám? BAKAI Ne bátyámozz ... (lehajtja a fejét az asztalra) Tudod te, mi a ... katonabecsület ... CSISZÁR (ír, olvas, iszik) „Édes Ibikém! Meg vagyak rendülve. Bakai Laci elém állt és mindent bevallott. Karakánul, katonásan. (Bakai bólogat a szöveghez, röhögnek, egymásra borulnak) Szét akartam verni a pofáját, mert szeretlek. Nem is tudom, mért nem tettem? Talán csak temiattad. Mert még mindig bennem élsz. A kölnid, az illatod ...” BAKAI (üti az asztalt) Ez jó... ez nagyon jó lesz! CSISZÁR (ír, olvas) „A pokróc alatt csak vergődöm. De talán én nem vagyok hozzád méltó .. BAKAI Húzd ki, ezt húzd ki! Azt írd, való! CSISZÁR (folytatja) „Te látomás vagy. Lebegés. Szőke fény, mint Marilyn Monroe. Neked katona kell...” BAKAI Remek! Remek! CSISZÁR „Mesterlövész. Emlékszel még a filmre? Amit együtt láttunk azon az utolsó vasárnapon? A nap sütött a fasorban! Akkor még hogy hittem! Nem tehetsz róla, ne vádold magad! — Az élet harctér —, ahogy Ady is írja. Az olvasást ne hagyd abba, azért az is kell. A kultúra. Laci is szeret olvasni. Jól összebarátkoztunk, de nem a te rovásodra, rólad tilos egymás közt beszélnünk. Nekem ez a levél is nagyon fáj, de miattad megteszem. Egy darabig ne járj a kaszárnyába. Fájna. Még ég a seb. (Bakai tombol) Majd áthelyeztetem magam, ha tudom, Laci talán segít. De a levélről ne tégy neki említést. — Vigyázz az alakodra, te szereted az édességet. Fájdalmas búcsúval és lemondással: Bélus” BAKAI (felkiált a kantinosnőnek) Rebarbara! Még két vodkát! (Csiszárnak kezet nyújt) Ezt megpecsételjük! KANTINOSNÖ (hátuk mögött beint) Rohanok. (Bakai is rágyújt a katonanótára) „A katona, a katona, az a jó, ha fölötte szőrből van atakaró .. (sötét) (Iroda. Bakai dolgozik a kimutatáson. Bejön az Irodista, fővetéssel tiszteleg, áll egy jó darabig) BAKAI Mit gondol, Dörner? IRODISTA Én ehhez a generációhoz tartozom. Tessék rámnézni. BAKAI Jó, magára nézek. IRODISTA Megcsináljam azt a kimutatást? BAKAI (odavágja a ceruzát, fölkel) Fáradt vagyok. IRODISTA Feküdjön le. BAKAI Jaj. (lefekszik) Szóval? (Irodista vonalaz) IRODISTA Ha szabad ... BAKAI Szabad. IRODISTA Nem tudom . . . Elvégzem a magam munkáját? BAKAI El. IRODISTA Nem akarok szerénytelen lenni. BAKAI Jó, jó. Mondja. IRODISTA Igyekszem. Talán ez is valami. Nem akarok kilógni a sorból. Valahogy úgy gondolom... a helyes... ha az ember nem lóg ki a sorból. Én ehhez 29
