Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Mezey Katalin: A szobrok elindulnak (Károlyi Amy költészetéről)

az utóbbihoz a Pavane.) Epikus, gondolati versek a könnyed csevegés álruhájában az egyik, drámai sorsmonológok feleselése a másik típusban. Pedig itt is, ott is a hétköznapi apróságokból áll össze a filozófia, robban elénk a dráma.

Emily Diskinson és Charles Wodsworth tiszteletes párhuzamos monológjai a legfájóbban józan szenvedélydrámát rajzolják elénk. A másnapok nagy ismerőjének látásmódja szerint a jelen álmodozásba már múltként vegyül bele a jövő. Vegyszerével a szenvedély mámoros italából kicsapja az édességet és a borító szeszt, és ami marad, olyan keserű, mint az üröm, meginni nem érdemes. Csak éltünkhosszán hordozni a „ha” lehetőségét, ami egyben maga a lehetetlen is.

„Hangod helyett marad a visszhang Magad helyett marad a nyíl-seb és a béke

miben az ember kettesben marad a gyilkosával az ölébe.”

(Mert mi lett volna ... 28. old.)

Nem tudom, hogy a költő arányérzékét és mértéktartását dicsérjem-e, amiért ilyen szűkszavú és megmarad a lírai formánál, vagy a lehetséges publikum nevében sajnáljam, hogy ezekből az ízig-vérig drámai anyagokból nem született színpadi mű.

Sok hasonló Károlyi versciklust sorakoztathatnánk a Beszélő szobák mellé. Élet és egyben filozófia-közeli műfaj ez, amelyet a a költő egyik legjellegzetesebb adottsága: beleélőképessége táplál. Ha élet, miféle? Ha filozófia, nit vall? — tehető föl a kérdés. Röviden nehéz rá válaszolni. Mégis: életnek lyilvánvalóan hasznos, kis 'és nagy eseményeket egyaránt ismerő és szolgáló; nelynek jellemzője az alázat, a megértés, a létezést természetesen fogadó és dfogadó, bölcsességgel és humorral átitatott szemlélet. De 'soha nem szemforgató, nem álszenteskedő, egyszerre megrendítően apatikus és világian ka- án, ironikus és önironikus.

Álljon itt ízelítőül egy részlet a Székek című versből. Benne az emberi let, mint az újra és újra megrázott kaleidoszkópban, úgy mutatkozik miniig más és más fordulatában — a székek ürügyén.

„Rajt ült a szende, ha megkérték kezét és uzsonnaidőben párnázott karosszékben kávéztak nénikék Székre rogyott, kit csaltak, vagy rossz hírt kapott, diája tolták annak, aki ájuldozott.

335