Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Tandori Dezső: A Kálnoky-izzás (tanulmány)

borzasztó-hogy-minden-épp-valahogy-van tudatától eljutott ennek az állapot- ban-élt állapoton-túlinak a valós, igenlő bírálatáig. A Kosztolányi-féle ven- déglét-érzeten túl és innen: ott alakult a későbbi mű fokról-fokra. Túl az in- nenen, és, szinte megengedhetetlenül könnyítő helyhatározás, innen a túlon. Már említett fanyarsága, önszemlélete kötötte össze hitellel a két nem-is-oly- végletet; s a világ rejtelmednek érett fakóságai, kopottságai, ikései-tündökletei voltak ott csontdarabok és csillagok helyett, bármi önsajnálat és mívesség-hit helyén.

Mégis, tehát, e későbbi években érkezett volna el oda, ahol a nagyon jelentősek között tartjuk számon? Nem tudhatom, mert számomra a Lázas csillagon darabjai között lelhető, ezek által támadt s velük maradt meg „a Kál- noky-alapélmény”. Erről volt kötelességem, továbbiakig is, valami jelzést adni.

325