Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
morgása feltör, tudatja a világgal, visszatért, ormiam, ahal a súlyos Óceánum a partot látogatja, nőnevű hurrikánok stoppolják a csavargó Yorik zokniját, és hegyikristály forogja ki az egyértelmű választ Hamfótünk sóhajából, Óceánom meríti el a napot és a holdat, Óceánom a holtak társasága, mi a gyöngyről ivott borral felér! Hisz a világ vonszolta meg, nem a .sötét fogat Lányai Erzsébetet, ösiszevérzi a filmet ifjúsága, vásznairól szökni készül a kék, bár Kondor úr ecsetjét az Óceánomba, mossa, kagyló spirálján Szindbád ujja időz, Fényes Imre az invariáns konstans selyemborkát góbénak ítélte, és laz egészet lebontotta magáról, mi meg hévül, homorú térben mozizunk felőle! Istenem, de furcsa az, hogy: élni! Karosszéket ugatnak a kutyák a Körös híd jón, ki-kilátszik a ködből a kopott bordó bársonyhuzat, a gyöngyre harapó sárkányfejek, hol a támla előre folytatódik. Paliszander! Minden tálén elhagynák az utcán valamit a tehenautósofőrök, akiknek többet jár az eszük a rövid bunda alatt hullámzó idomok bőségén, mint bármin a világon, észrevesznek egy kövér nőt a járdán, s lepotyognak a láda (tojások, a szőnyegek, pamutbálák, a sárgaborsós zsákok, s a kenőszappan doboz nagy kerek bádogtetőjét gurítja a szél Ombódi úr vegyesboltjáig, hol sok herbáriát, levélhélyeget, gombot, kagylókonzervet vettem életemben, és ha holnap merített rizspapírra, tusdörzskőre, mókuisfülszőr ecsetre lenne iszükségem,
