Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
hátha ébrednek bennem hajlamok a múltat ígérő folytatáshoz, csak az olykor lábak elé hullajtott .szegfűk tényén kellene túltennem magam, s hogy a Samáel körében üldögélés, és a szögről lelopott tószbaszűrő voltaképpen ellentétes nagy kiábrándulások. Amit egy korty jázmin tea nem old fel. Valami lárma ébred odaikinn, terjed a Körös hídja felől, fiáfcerek pörgetik könnyű kerekeiket, fát fához ütögetnek, csontot csonthoz fenő álarcos bandák kerekeznek a régi gát felé, üres tojáshéjak fűzére leng utánuk, szalmaember bámul 'be, a kalapja meg is téveszti Virgilt, jó isokáig nem jön rá, hogy 'az év utolsó napján temetik a világnagy tésztaszűrőt! Aztán őt is elragadják magukkal, csak a körték homályos zöldje világol rám, honnan a késztetés efféle ünnepekre? Fenn a gáton utolsót világol a szalmaember, ezüstre festem arcomat és hosszan elnézem a tükörben, zöld ^gyümölccsel megkoszorúzva. Éjfél. A padláson peleket zavartak fel a papírkürtök, és a futkosásuk isárgacsíkos hajnal nagy fenségére ébreszt. Tigris 'érv kezdődik, születésem csillagait fordítva rám, teáim tükrében újra vendég! Fehér selymek lógnak a hófelhőkről, ő világos árnyakukból figyel,
