Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
rángatja föl) Vak éjszaka! Ismeri az éjszakát. Nem tudok nyugodni! Már se vonat nincs, se busz. Haza kéne szállítmányozni ezt a lányt, (megcsókolja Ibit) Ezt a tüneményt! BAKAI Csiszár, maga rendes tag. Ne izgassa magát. CSISZÁR Ha volna egy kocsi. Egy kicsi kocsi! Negyven kilométer. Megígéri, őrmester bajtárs? BAKAI No, alomars! (ő is megjátssza magát) Dőljön el, mint a zsúppkéve! (Ibinek) Igaz? Az volna a legjobb. CSISZÁR Hazavinné? Őrmester baj társ? BAKAI (átöleli Csiszár vállát) Én is voltam nehéz helyzetben. (Vezényel Csiszárnak, aki elmasírozik) Egy-kettő. Egy-kettő ... (Sötét. Utána hatalmas dzsip-utánzat, amelyben Bakai hazaszállítja a hölgyet) IBI Sajnálom Bélát... Most komolyan mondom. Nem olyan, mint a többi. De hát ezt biztos, maga is észrevette. Azt hiszem, magának jé szeme van. Emlékszik, mikor megcsinálta a sarkamat? BAKAI Emlékszem. Mért ne emlékeznék? IBI Ennyi ember közt! Biztos rengetegen bejárnak a fiúkhoz. Köszönöm. Akkor én is megnéztem a szemét, maga biztos nem vette észre, de én észreveszem az erős szemeket. Nem szégyellem. Mint a mágnes. Gyújtsa föl a reflektort! (éles fény) Nem tévedtem. Akkor megnéztem a maga szemét. Mutassa. De fogja azért a kormányt. Ne menjünk az árokba! BAKAI Ne féljen. Vigyázok. IBI Szegény Béla! És még rá akarnak bízni egy Trabantot! (mintha kisiklaná- nak) Látja, magával nem félek. Csak el ne üssünk egy nyulat. A nyulakat nagyon sajnálom! őszinte lehetek? Maga stramm! Nem tudok jobb kifejezést, remélem nem bántja. Az ember azt előre megérzi. BAKAI Mit? IBI Jaj. Egy tekintetből, egy válltartás- ból. Nem akarok mindent elmondani. BAKAI Csak mondjon. IBI Szégyellem magam. Béla rendes fiú. BAKAI Ki mondta, hogy nem rendes? IBI Ugye, nem vágja be a dutyiba? BAKAI Azt mondta, maga jó emberismerő. IBI Köszöngetem. Látja, ez a megérzés. Ne olyan gyorsan! Szédülök! BAKAI Nem az kell? IBI (nevet) De ... de ... Csak várjon egy kicsit... BAKAI Meddig? IBI És azt reméltem, hogy kézbe veszi... Ne oltsa le a reflektort... Bélát, Bélát... Béla.,. na, gyújtsa fel a reflektort. (fény) Köszöngetem. Rendes ember maga. Nem akar ajtóstól... (nevet) vagy autóstól beállni a garázsba! BAKAI Ibi! IBI Ne! Ne szólítson a nevemen! Bebor- zongok. BAKAI Hát, hogy szólítsam? IBI Valamit találjon ki. Még ezt is el kell mondanom, hazafelé ... Ugye, nem fog megharagudni ? BAKAI Magára? IBI Hazafelé — szegény Bélám szülei hurcoltak le a kocsijukon, tudja, az a rozoga Wartburg, biztos látta, mivel jövök ... BAKAI Láttam. IBI Maga mindent lát. Beborzongok. Na, azt a kétütemű vacakot ők kocsinak nevezik — ki fogják tiltani, biztos maga is tudja, csak szennyezik a levegőt —, delfinkék! Nevetnem kell! El sem tudja képzelni, micsoda sóherek, egy óriáskiflit vettek nekem hazafelé, nekem, óriáskiflit, ez az ő kedvességük, gondolhatja, hogy a benzinpénzbe is beszálltam, engem ne vigyenek ajándékba a fiacskájuknak, papírzsebkendőt használnak — jaj, ne haragudjon, nincs egy zsebkendője ? BAKAI Megállók. IBI Nem! Ne álljon meg! Megint a cipőmmel jövök! Nem akarom, hogy megálljon! (zökkenés, tovább) Csak a szandálomra ragadt valami sár ... Azt akarom letörölni, (átveszi Bakai zsebkendőjét) Köszöngetem. Ezt a koszit is úgy utálom ... meg a sziát, meg a puszit... Én az idősebb férfiakkal valahogy jobban megértetem magam. Elszakadt a szandálom pántja. Nem, ne álljon meg. Majd én megvizsgálom itt a sötétben, látok a műszerfalnál... Szegény Bélám! Letaposta a lábamat tánc közben, szerencsétlenkém, nem valami fényes táncos, de mindenáron táncolni akar, akkor egy kicsit föloldódik, mindenesetre letépte a pántomat... 22
