Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Kovalovszky Márta: "Elrendezés" - Ujházi Péter művészetéről (esszé)

zik köznapjain jelentéktelen, és éppen ezért olyan nyers és vigasztalan tevékenységüket. És végül a Világszőnyeg-részlet (1986) nagyméretű fekete vászna, amelyen fehér kontúrokkal egy minden oldalról lépcsősen szűkülő középmező rajzolódik ki. A képsorokban, egymástól elkerített, fekete bugyrokban, miniatűr világok pokolbugyraiban még motoszkál az élet: fák nőnek, emberek masíroznak, gesztikulálnak egy asztal körül, ugrándoznak. A bugyrok átjárhatatlanok, zártak, elszigeteltek. A középtér a kusza, halvány fehér vonalak mögött egyre mélyülő feketeségbe nyúlik át: magyarázat és remény nélkül. Egy új korszak hangja ez. Közeledik a „sötét angyalok" ideje?

3. Befejezés

A múzeumi nő középkorú volt, és megvoltak a maga „történelmi tapasztalatai’’. Óvatosan elmosolyodott, amikor a csatársorra gondolt: Balassa, Esterházy, Kukorelly, Nádas, Újházi. Formában vannak a fiúk. Azért szorongva nézett utánuk, ahogy a pályára kifutottak.

288