Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Ács Tibor: Az ifjú Batthyány (tanulmány)
gedetlenségemért. Hogy tehát anyám akaratának végül is eleget tegyek és ezáltal kéréseim teljesítésére őt is fogékonyabbá tegyem, legutóbbi bécsi tartózkodásom alatt előkelő ifjlak társaságát kerestem fel, akik szívesen is láttak maguk között. De ez is mind hiába volt. Ekkor már türelmem, mellyel egy ideig lehetett ugyan visszaélni, teljesen elhagyott, s mivel új előkelő barátaim egyik mulatságból a másikba hívtak, keserűségemben elköltöttem azt a kevés pénzt, amely birtokomban volt, és elfogadtam az egy idő óta mindig körülöttem őgyelgő haszonleső alkuszok ajánlatát, akikkel úgy látszik csupán esetlegesen ismerkedtem meg. Fellázított az a gondolat, hogy anyám az atyai végrendelet intézkedéseinek törvényellenes megakadályozásával jogaimból és megillető jövedelmeimből annyira megrövidít, hogy részvét és anyai szeretet nélkül győzelemitta- san a nagyvilág veszedelmei közé lökött. A benső felháborodásomnak ebben az állapotában ismét megjelentek a zsidók ajánlataikkal, s fáradhatatlanok voltak abban, hogy engem egy pénzügyi művelet veszélytelenségéről meggyőzzenek. Én beleegyeztem, de alighogy megtörtént, legnagyobb fájdalmamra beláttam, hogy belekerültem a hálóba, melyet anyám már évek óta kivetett ellenem és hogy most már kíméletlen hatalmába kerültem. Midőn nyugtalanságom a legnagyobb fokra emelkedett, magamhoz kérettem Freibergert és felfedtem neki mindent, ami történt és sürgősen kértem őt az általam kötött ügylet megsemmisítésére, még abban az esetben is, ha ez némi veszteséggel volna összekötve. És ez a derék férfi itt is igaz és buzgó barátnak bizonyította magát. Anyám panaszainak jogossága a Bécsben megtartott vizsgálatból sóikkal világosabban fog Niagyméltóságod előtt állni, hogy sem az itt nekem részletezni kellene. Mivel anyám volt az, aki ellenem először nyilvánosan vádlóként lépett fel, kötelességemnek tartottam, hogy magamat ez ügyben illetékes bíráim előtt igazoljam. Végül alázatosan kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen fontos és egész életemre kiható ügyben engemet elnézésére és kegyes pártfogására méltóz- tatni kegyeskedjék. Legnagyobb tisztelettel vagyok Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Gróf Batthyány Lajos cs. kir. alhadnagy Treviso, 1828. május 28-án.” Anya és fiú vagyoni viszálya: pereskedés és szolgálat Batthyány anyjával vtaló kapcsolata egyre feszültebbé vált. 1828. júliusában tudomást szerzett arról, hogy az ősi ikervári uradalmat bérbe akarja adni augusztus 15-ével 12 esztendőre évi 22 000 forintért d’Este Ferenc főhercegnek. Ezzel a lépéssel elkeseredett harc kezdődött anya és fia között. A vagyonért folyó küzdelemben, a maguk jogának igazában nem kímélték egymást. Az udvari kancelláriához és Vas vármegyéhez beadott folyamodványaikban egymás ellen vagyoni zárt kértek. Az udvari kancellár 1828. szeptember 5-i leiratában felszólítja Vas vármegyét, hogy az apai végrendelet alapján békésen rendezze az anya és fiú közötti ellentétet. 1828 végén és 1829-ben a megye több sikertelen kísérletet tett a békés 277
