Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Fehér Erzsébet: A "szintetikus irodalom" első fokozata (tanulmány)
Nietzsche közvetlen vagy közvetett forrásból nyert ihlető hatását, esetleg Babitsét, vagy a Kassák által nagyra becsült Berzsenyiét. A Kassák-könyv ezen fölül lírai darabok rendezett sora, tudatosan komponált verseskötet, mint Baudelaire óta a modern versgyűjtemények legtöbbje. Példákat találhatott a magyar irodalomban is, mindenekelőtt a mestereként ás vállalt Ady Endre artisztikusan komponált és a kompozícióval jelentéstöbbletet sugalló verseskönyveit. Nem véletlen, hogy összeállított kéziratát bírálatot várva épp Adynak küldi el. A szerkesztési mód ezúttal mégsem az övé. Kassák kötetét kétféle rendezőelv szervezi: egyik a láncszerű fűzéres, a másik a ciklikus szerkezet. Az eltérő műfaji- ságú lírai darabok más módon rendeződnek: láncszerueiOTtárgyias (leíró, elbeszélő) versek, ezeket zárják ciklikus keretbe a vallomásos darabok — finom variációval a nyitó és a záró darabban: ott egy közösség~'tágjaként többes szám első személyben, itt egyes szám első személyben szólal meg a lírai én. A sokfelé futó szálat egy központi erő tartja össze, ezért Kassák verseskönyve centrális szerkezetű, olyan, mint Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című versciklusa; mindkettőben egy meghatározott nézőpont érzékeli és értelmezi a világot. (A kompozicionális rokonság tételezése, persze, nem kívánja csökkenteni a közöttük lévő lényegi különbségeket.) A nézőpont, a tárgyias előadásmód fölhívja a figyelmet egy újabb epikus szerkesztésmódra, a regényére. Kassák ciklusában több olyan poétikai eljárást találunk, amely leginkább a prózai narratív szerkezetek sajátja. Köztük egyik legfontosabb: a tematikus egységek halad,ványos és egyben kauzális kapcsolása. A különböző műfaji- ságú lírai darabok megfelelő sorrendjével kialakult egy érzékelhető eseményfolyamat és ezek zárt oksági összefüggése. Az utóbbi különösen fontos. Ráirányítja a figyelmet a nyilvánvaló forrásra: a naturalista regényre. E vonatkozásban Kassák saját írói tapasztalatára is támaszkodhatott; mögötte voltak első novellái és regénye: a kristályosán tiszta szerkezetű Misilló királysága. Az utóbbi — miként ezt a kortársi kritika (Németh Andor) is észlelte — eljutott addig a pontig, ahol a naturalista regényszerkezet, szimbolizálódása folytán, átfordul az eposzba. E forma belső logikája (a regény 19. századvégi műfaji változatait vizsgáló Poszler György iszerint) ilyen irányba vitt. Kassák pályájának fejlődésvonala e ponton is párhuzamos az európai irodalom mozgásirányával. Az elmondottakból látható, hogy a kötet műfaji struktúrája a cím egyszerűsítő megjelölése ellenére igen összetett. Erre figyel föl Kosztolányi, amikor bírálatában azt írja: „...szűk dióhéjba szorítja a rengeteg tárgyat.” Kassák művészi gyakorlatának, nem utolsó sorban első verseskötetének konzekvenciájaként kerül majd az irányzat költészetelmélete középpontjába a tömörítő eljárás kulcsszavaiként a „kompozíció” („a vízió pszichikális és fizikális egy pontba szorítása”), a „koncentráció^ („egy tömeggé koncentrálása minél gazdagabb témának, zenének, plasztikának és expressziónak”) és a „szintetikus látás” („a világban ezer felé futó alakok, gondolatok és érzések összefogása, egy új és egységes életté formálása”). Ez a síh rítő-szintetizáló technika a Kassák-művak minden elemében megtalálható kezdettől fogva. Az 1916-ban programként is megfogalmazott „szintetikus irodalom” első igazi megvalósulása kétségtelenül az Éposz Wagner maszkjában című verseskönyv. A műfaji szerkezetben tapasztalható összetettség jellemzi a cím által jelölt szerepjátszó beszédhelyzetet is. A „maszk” maga elé emelése beleillik a kötet görögös képzetkörébe, utal az antik tragédiákat előadó színészek szerepjelölő kellékére: a proszóponra. Ugyanakkor az álcázott beszélői attitűd az ,álarcos versek” sorába iktatja a Kassák-kötetet. Feltételezhető ösztönzői Babits hasonló versei lehettek — róluk és a verstípus változatairól részletesen ír Babitsról szóló könyvében Rába György —, elsősorban a Stróiák a wartburai dalnokversenyből című darabja, amelynek ihletője Rába szerint a Wagner zenedráma operai előadása volt. Ez a Babits- mű mind a verstípust, mind „Wagner maszkját” készen kínálta Kassáknak. önéletrajzában indokolja a kötet Wagnerre utaló címét: „...szükségem van rá, hogy olvasóimat figyelmeztessem a wagneri orkeszterre... tendenciózus muzsikájára ..A wagneri párhuzam is többrétegű ennél; a zeneiség csak egyik közülük. A kötetet kettős zenei motívumháló szövi át: a fogalmi-képi szinten futó zenei 267
