Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)

mint a korábban megismert Kassák-,technika. Nem az izmusok közötti egyensúlyozást, az avantgarde stílusjegyek sajátos egységbe rendezését jelenti. Egyezkedés a részben már az avantgarde-on túlmutató költői magatartás és az avantgarde-ban kimunkált kifejezési eszközök között képződik — s ezzel együtt megkezdődik Kassák költészetében a formabontó elemek, motívumok fokozatos finomítása és átértékelése. Elmaradnak a versekből a szélsőségesebb gesztusok, a kompozíciók zártabbá válnak, realista jellegük fölerősödik, hangulati-gondolati tartományuk homogénabb lesz. Megszűnnek a tartalmi kiugratások, a vizuális kiemelések, a költemények egységes versmondatokká szelídülnek. Mind gyakrabban indul a mű életképszerű kijelentéssel (41. 51., 53., 59., 63. vers) vagy jól körvonalazható egyszerű hangulatok, lírai szituációk képi felvillantásával (43., 46., 49., 56., 57. vers). A lezárásokban fokozatosan érvényesül a lekerekítés, az utolsó képek visszajeleznek a műnek. Ezekben a változásokban a lírai determináns egy „meglehetősen szokatlan érzés: a szomorúság” (Rónay György). Individuális szinten a magány, a perspektívában - ság érzete lopakodik a költőhöz, jelentkeznek az elhúzódott emigrációs lét nyomasztó tünetei, a meghasonlás, a megfáradás első jelei. Mind kisebb íveket röpül a a költői fantázia, a hangulat egyre gyakrabban a közvetlen környezetből szakad föl — olykor egy szék, egy asztal, egy megszokott mozdulat indítja el a vallomást, a póztalan versbeszédet. Nem véletlen, hogy „a szerelem motívumát is ekkor csendíti meg Kassák, s írja szerelmes verseinek első sorozatát az asszonyról — a gyöngédségképzetek fokozásaként” (Bori Imre).

Annak ellenére, hogy a bécsi pozíció és az avantgarde nemzetközi jellege Kassákban a kultúra egyetemesebb értékei iránti fogékonyságot, a nemzeti identitás és a megújulás dialektikájából az utóbbi komponens aránytalan megbecsülését eredményezi — komolyan kell vennünk az emlékező költő szavait is: „az volt a nézetem mint mozgalmi embernek — mondja a hatvanas években a Bauhaus kapcsán Roz- gonyi Ivánnak —, hogy amint lehetséges, hazajöjjek, mert mint szocialistának itt van a helyem, és itt oktatói munkát is kell végeznem”. Az ellenforradalmi korszak sajtójában — hol dadaista „értetlenségeinek” gúnyolásával, hol az éledező progresszív körök különböző előjelű értelmezéseiben — a Kassák-téma folyamatosan jelen van, a művészi és társadalmi gondok számbavételekor, a jövő tervezésekor az egész avantgarde problematikát megtestesítő életmű katalizátorként és modellértékű lehetőségként viselkedik. A bethleni konszolidációra és a felemás politikai viszonyokra jellemző, hogy még elfogatási parancs van érvényben az író ellen, mikor a Nyugat közölni kezdi az önéletrajz testes fejezeteit, a Népszavában pedig hosszú vitákat folytat a szocialista költészet természetéről és a proletárművészet lényegéről. Legvégül a Ma hazahozatalát kísérli meg, mikor az időközben hazaérkező Tamás Aladár szerkesztői támogatásával 365 címen állít össze a folyóirat utolsó bécsi példányából Magyarországon megjelentetett számokat.

A Ma válsága, persze, csak részben politikai jellegű. Mint avantgarde fórumnak meghatározóbb benne az izmusok fokozatos térvesztése, az emigráció során amúgy is megcsappant olvasói bázisának további szűkülése. Egyik 1924-es számában írja kitekintő cikkében Gáspár Endre: „A külföld folyóiratirodalmának áttekintése, amennyire csüggesztő és elbátortalanító önmagában, nekünk magyarul íróknak mégis szolgál egy sovány vigasztalással. Kétségtelenné teszi, hogy a művészeti krízis korántsem szorítkozik csak Középeurópára s hogy a nemzetközi avantgarde irodalmi orgánumai a győztes, sőt a semleges külföldön is ugyanolyan anyagi nehézséggel küzdenek, mint mifelénk, s hogy nagyjából ott sem tartja fenn őket egyéb néhány kevesek heroikus erőfeszítésénél.” Egy újabban előkerült, 1925-ből való német nyelvű szám, mely Andrási Gábor kutatásai szerint az I. Német Propaganda-est különszámának készült, már a konstruktivizmust veszi célba. Igaz, vezércikkét — mely nem más, mint Kassák később magyarul is megjelenő röpira- tának, az Éljünk a mi időnkben címűnek első változata (Leben wir unsere Zeit) — „erősen áthatja egyféle bizakodó, «•naiv-technokratikus« szemlélet” (Tordai Zádor), de az osztrák szimpatizáns, Hans Suschny manifesztumában már azt írja: „a konstruktivizmus műve lezárult. Ezzel eltemettük a legutolsó izmust. Üj korszakba lépünk — az univerzális alkotás izmusnélküliségébe”.

263