Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Zalán Tibor: Vázlatos gondolatok - Pontatlan kapcsolódások Láng Gusztáv okos fejtegetéseihez

sainkkor a másikhoz fordulni segítségért, megoldásért —; gyanakvásainkat, íróhoz méltatlan kicsinyességeinket még ellenfeleinkkel szemben sem lenne kötelező alkalmaznunk. Talán még nem késő ezen gondolkodnunk...

Gyalázatosán visszhangtalan maradt a három fekete könyv. A legantidemokrati- kusabb, legméltatlanabb és legkártékonyabb viszonyulás bármely műalkotáshoz az elhallgatása (agyorahallgatása). A három könyv egyszerre történő megjelentetése nyilván szándékos volt, a műhelyesek összegezték eddigi útjukat, s a könyvbe beférhető, a lapokra még rányomtatható műveket közzétették. Hogy e könyvek léte — ráadásul hivatalos terjesztése Magyarországon — érdektelen, vagy nem lényeges költészetünk egésze szempontjából, cinikus álláspont. Dicsérni kellene őket, vagy vitatkozni velük, elemzésükhöz apparátust felállítani, vagy akár a tagadásukat megindokolni. Bármilyen véleményünk legyen is ezekről a munkákról, meg kellene tisztelnünk az érett, elgondolkodtató és véglegessé vált művészetet képviselő írótársainkat, Bujdosó Alpárt, Papp Tibort, Nagy Pált azzal, hogy — irodalmunkban minden nagy és/vagy jelentős vállalkozásnak természetesen kijár! — mérlegre tegyük a produkciójukat. Ezek a mérlegelések legyenek objektívek, ne rajongó hívőktől származóak, de ne is az ellenségek, ellendrukkerek, begyepesedett iroda- lomrontók hangja kapjon bennük teret, önző szempont ez valahol, s ez így természetes: vitathatjuk, boncolhatjuk, tagadhatjuk vagy tologathatjuk egymás munkáit, elfogultságait, gesztusait — mégis csak a magyar avantgarde (vagy modern?) költészet megbecsülése és irodalmi rangja gyarapodnék ezzel az elvégzett feladattal is.

242