Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Láng Gusztáv: Eredet és eredetiség - Ratkó József válogatott verseiről

másfél évszázada — s másfél évszázada bizonyítja nagy költők sora, hogy a költő akkor eredeti, ha öröklött feladatok letéteményesének tudhatja magát.

Persze, nemzethalálon keseregni lehet epigonizmus is; téma és érzés — kérdezted a kétely — vajon nem a múlt költészetéből átvett (nem örökségként vállalt) téma-e; nemcsak archaikus, hanem egyenesen anakronisztikus? Vajon nem egy idejétmúlt nemzettudat siratja e versekben önmagát? Amikor e nemzettudatot egy nem- zetnyi közösség közönye löki félre, akkor nehéz eldönteni, hogy ez fejlődés-e, avagy agónia. Ám Ratkó József versei nem a nemzet eltűnésének romantikus rémképével viaskodnak; a létezés szabadságban, emberségben sokféleképpen konkretizálódó méltóságát kéri számon jelenétől, hogy ez a jelen méltóképpen viselhesse saját múltját. Ez az erkölcsi indíttatású kritika, mely a teljes és közös méltóság tudatánál kevesebbel nem éri be, fölötte áll — éppen mindenkori és öröklött — aktualitásánál fogva minden olcsó aktualizálásnak. Folytatása a múltnak, ezért öntörvényű.

178