Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
BAKAI Mi van, Csiszár? Megint betojt? CSISZÁR Nem tojtam be. (csönd) BAKAI (maga elé bólogat) Ajaj. (a fejét csóválja) (aztán az arcát gyűri, nem tudni, a katonától-e vagy a saját munkájától) Mért nem próbál megnyugodni? CSISZÁR Meg vagyok nyugodva, őrmester bajtárs. (csönd, Bakai megint dolgozni kezd, kényelmesen, lassan. Munka közben szólal meg) BAKAI Figyelem magukat, (hosszan dolgozik) Én ne figyelném? CSISZÁR Mi a baj, őrmester bajtárs? BAKAI Hagyja. Tőlem kérdi? Ne tettesse magát. CSISZÁR Nem tettetem. BAKAI Nahát. Nem kell. . . (dolgozik) A fene egye meg. (radíroz) Maga úrigyerek, mi? (fújja a radírszemcséket) CSISZÁR Nem vagyok úrigyerek, őrmester bajtárs. BAKAI Maguk úrigyerekek, (dolgozik) Már amennyire... (csönd) Hány szobájuk van? CSISZÁR Négy. Meg egy kicsi. BAKAI Cselédszoba. CSISZÁR Kis szoba. Félreeső. BAKAI Oda cipelte a lányokat, mi? (szaggatott mondatok, munka megy) Hogy ne hallják a szülei, ha sikongattak. Sikongattak, mi, Csiszár? CSISZÁR Nem sikongattak, őrmester bajtárs. BAKAI Az elég nagy baj, Csiszár. Azt hittem, sikongattak, (leteszi a ceruzáját, hátradől) Két eset foroghat fönn. Vagy nem eléggé dolgozta meg őket, vagy visz- szafojtották. Nem jó pedig, ha visszafojtják. Gyomorhurutot okoz. Nem tapasztalta, Csiszár? CSISZÁR Nem. BAKAI Meg kellett szervezni? Lámpaoltás után? Kutyájuk van, Csiszár? CSISZÁR Van, őrmester bajtárs. BAKAI Kankutya? CSISZÁR Igen, kan. BAKAI (csóválja a fejét) Ejnye, Csiszár, jó dolga van magának. Meg az egész társaságnak. Mi az apja magának? CSISZÁR Orvos. Sebészorvos. BAKAI (megint dolgozik) Orvosok. (hosszú csönd) S nem ugatott? CSISZÁR Az apám? BAKAI Ne vicceljen velem. Rendben? CSISZÁR Rendben, őrmester bajtárs. BAKAI Be volt avatva? CSISZÁR Mindketten be voltak avatva, őrmester bajtárs. A kutya is, meg az apám is. BAKAI Vagy talán szegény apja maga szervezte? CSISZÁR Nem szegény apám szervezte. Bár gyakran elég körültekintő volt. BAKAI Ügy érti, elmentek hazulról? Ök rótták a ködös várost, míg maga otthon javában... (mutatja) töff-töff. CSISZÁR Nem volt köd. BAKAI Vagy a mozik előcsarnokában kucorogtak szegény anyjával, vagy sötét kis presszókban krémest ettek, mintha ők volnának szerelmesek, mi? Ismerem magukat. Még a magnót is odakészítették, hogy legyen egy kis aláfestés. Jaj, Csiszár ... Szerencsétlenek maguk, igaz? CSISZÁR Szerencsétlenek vagyunk. BAKAI Pedig mi szeretjük egymást, nem, Csiszár? CSISZÁR Nekem semmi kifogásom az őrmester bajtárs ellen. BAKAI (megint az arcát gyűri, aztán riadtan a tenyerébe hajtja) Miért vagyok én itt, Csiszár? CSISZÁR Azt csak a magasságos úristen tudja, őrmester bajtárs. BAKAI (kiabál) Ne szemtelenkedjen! Mit képzel? Honnan szedi ezt a pimasz hangot? Azt akarja, hogy megtanítsam kesztyűbe dudálni? (föláll, Csiszár elébe megy, egész közel) Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tudja, minek vagyok itt? CSISZÁR Dehogynem. BAKAI (le-föl jár a katona élőiig Na. CSISZÁR Az őrmester bajtárs nyilván azt tűzte ki feladatául, azt a feladatot kapta, az a feladat hárul rá, jobban mondva, hogy embert faragjon belőlünk. Gondolom. Gondolom én. Persze, lehet, hogy tévedek. Mindenesetre, hogy ne omoljunk el, mint a szalmabábú. Legyen bennünk valami tartás, úgy is mondhatnám. Hogy ne szarjunk be. (Bakai mosolyogva visszaül az íróasztal mögé. Fölveti a fejét, hogy Csiszár folytassa) Mi elég lehetetlen alakok vagyunk. Az az igazság, minket nem nagyon edzett meg ez az élet. Vagyis, az az élet, amit kinn éltünk. Nem tudunk állni a forgószélben. Pedig ez sokszor fontosabb, mint a tudás. Sokszor nem a tudás a legfontosabb, vagyis nemcsak a tudás fontos. Az isme7
