Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Perújrafölvétel - eretnek esszé Bánffy Miklósról

földmívelési miniszter tehát (Daróczi) főleg Bethlen István ösztökélésére, legalább itt a Székelyföldön akart szembeszállni a kivándorlással, mely a századforduló első évtizedében valóságos szégyenfoltja volt az akkori kormányzatnak, veszélyes tünete a gazdasági élettel nem törődő politikának. Ahelyett, hogy a kivándorlás okait kutatták volna ki és szüntették volna meg, magát a kivándorlást szervezték, igaz, hogy a visszaélések meggátlása miatt, de így még az állami szervezés is hozzájárult a baj fokozásához. Darányi volt az egyetlen, aki kísérletet tett, hogy megküzdjön vele.” (Bánffy Miklós: És híjjával találtattál, Erdélyi Szépmíves Céh, 155. p.)

Ilyen előzmények után hirdették meg Homoródra a székely kongresszust. Ezen szólalt föl Abády Bálint, és ismertette telepítési javaslatát:

„. ..ha a telepítéstől számbavehető eredményt várunk, akkor annak nagyszabásúnak kell lennie. A saját földjén a székelység nem fér el és ennek megvilágítására a kisbirtok elaprózásának és a születések és a kivándorlások statisztikáját mutatta be. A helyzet máris az, hogy a törpebirtok alig tarthatja el a családot. További el- aprózás ellen egyetlen intézkedés védheti meg: a kisgazda hitbizomány. Itt reámutatott külföldi példákra: az Amerikai Egyesült Államok és Kanada otthonvédelmi, homestead-törvényeire, ahol egyetlen várományos örökli a bejegyzett birtokot. Itt is statisztikai számok következtek és ismertetése az ottani jogviszonyoknak, valamint annak az irodalomnak, mely Európaszerte a kérdés körül kivirult. . Ez az intézmény a magyar jogtörténelemben sem ismeretlen... hiszen a régi törvény megyénként megállapította a jobbágyföld minimumát, a negyed-telket, amelyet tovább osztani megtiltotta; a Székelyföldön pedig az ősi jog szerint csupán a fiúk osztoztak az ingatlan vagyonból... Törvényt kell tehát hozni, amely lehetővé teszi, hogy kisgazda önkéntesen hitbizományt létesítsen... és azt... meg kell védeni minden anyagi veszély ellen”. A többi gyereket pedig az állam juttassa földhöz.

Ez volt Abády javaslata, valamilyen jogi szemináriumban talán érdeklődést keltett volna. Itt a kongresszuson, ahol alig volt ember, akinek fogalma lett volna, hogy hol van Kanada, s aki hallotta volna a nevét a kérdés egyik nemzetközi szakértőjének Lorenz von Stein-nek, általános unalmat keltett.

Csakis egy ember figyelt föl rá, a »nagy góbé«, azaz Barra Sámuel, aki helyéből valósággal fölpattanva üvöltötte:

»Megbotránkoztató, hogy ilyen szörnyű indítvánnyal merészkedik előhozakodni valaki, itt a nép szentséges templomában. Hogy a székely jobban szeresse az egyik gyermekét, mint a másikat, hogy válasszon közöttük, az egyiket megtartsa és kitaszítsa a többit!... eszerint, jobbágysorba akarja taszítani Lélbánya képviselője a székelyt! A középkort akarná visszahozni a mai liberális századunkba, a robotot, talán a botozást is! Nem ezt soha! És még a középkort is hiába hozná vissza, hiszen akkor is szabad volt a szabad székely, nem tudták leigázni soha a poklok minden hadai, sem a Basibozuk, sem a sátáni Caraffa!«

Caraffának ugyan semmi dolga nem volt Erdéllyel és a Basibozuk török csendőrt jelent, de jól hangzottak ezek a nevek, és ahogy Barra beleüvöltötte a közönségbe, hatalmas éljenzés és taps zúgott föl és számosán hozzásiettek parolázni és gratulálni, ünnepelni a hazafias szónoklatáért.” (Id. mű. 155., 167—68. p.).

Külpolitika magyar módra

Ennyi példa elég lenne a vezető osztály mérhetetlen léhaságának, felelőtlenségének illusztrálására. Bánffy nem elégszik meg a belpolitikai helyzet bírálatával, hanem a külpolitikai érzéketlenség ábrázolásával kerekíti ki a képet.

A Darabokra szaggattatol 135. és következő oldalain ismerteti a „vezető körökben lezajlott vitát a balkáni helyzetről.

— Ismered Albániát? Ott valami lázadás van a török kormány ellen.

— Bizony erős harc lehet ott. A Petit Párisién szerint... a maleszorok visszanyomták Tarkót Sefket basát és tegnapi hír szerint a lázadáshoz csatlakoztak a miridióták.

Nagy gaudium lett erre.

139