Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Káldi János: Anapesztus-koszorú, Láthatod (versek)

KÁLDI JÁNOS

Anapesztuskoszorú

Finom alkony! füst lobog, ing; ez idéz, kicsi lány!

S az arany maradék odafönn a tetőn mag a fám.

Az az ég, ami volt, kifakult, tavaszaik. Töredék ez a itáj. Nefelejcs szemed is kialudt, 'hamu lett.

A toolomp szava már sose szól, lefagyott, Halovány cinegék raja hull; beterít legelőt, jegenyét.

Láthatod

Ha jól figyelsz, láthatod, ami jön

túl a hallgatag párákon, a -lengeteg ködön: a kapaszkodó világ vázlatát: az imádni-méltó Napot, a szél nagytakarítását a mezőn, az ég üde-kék levelét; s láthatod,

amint úton, vízen, házak tetején ínná kezdi verseit a íremény.

1229