Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)

lékekhez, mint apám és nagybátyám emlékéhez. Alig számított valamit, hogy ezek az emlékek mint tapintható, fogható és látható valóság vesznek körül, mert beleszólásuk nem lehetett többé a sorsomba, az aikaratomalt nem hajlíthatták többé a kényük-ibedvük szerint. Szerettem őket, de ez az érzés már egészen más érzés volt, mint a régi. Amit szeretetnek heveztem, az voltaképpen annak a belátása volt, hogy nincsen szeretet érdek vagy kiszolgáltatottság nélkül, s hogy amikor oly nagy erőfeszítéseket teszek, hogy megszabaduljak az árnyékuktól, nem mást cselekszem, mint a szeretetet -teszem lehetetlenné. Így lett ez a mostani szeretet a szeretet hiánya miatt érzett lelkiismeret-f-ur- dalás, s a gyerekkori érzést, amit már csaknem elfelejtettem, -hasztalan próbáltam feltámasztani. Egy pillanatig úgy éreztem, hogy ha csak a szeretet elvesztése árán -lehetséges -igazi tudás a -dolgokról, akikor nincs jogom a 'tudáshoz, akkor az én tudásom erkölcstelen. Rájöttem, hogy nem -tudok igazán szeretni, hogy mindig megérteni próbálom csak a dolgokat. Ez -pedig, úgy látszik, kevés.

A házasságkötésem -tervét jöttem bejelenteni. -Sose felejtem el, mennyire elsápadt az apám. Nem szólt egy szót sem, csak mintha meghalt volna egy pillanatra.

/

1220