Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Mészöly Miklós: A párbeszéd elé (Huszonhárom év, Lábjegyzet a dialógushoz) (esszék)

a válasz, a Szövetség is kösse korrekt feltételekhez külügyi vonatkozásban a maga szövetségi jelenlétét és részvételét. Az egyes írók ilyen ügyekben hozott személyes döntéseit viszont magánügynek kell tekinteni, nem kapcsolhatók össze a szövetségi állásponttal és gyakorlattal.

11. Az irodalmi díjak terén miniszteri rendeletre a Szövetségnek még az ajánlási kompetenciája is megszűnt. Miután .az ajánlás eddig is teljesspéggel formális volt, még indokoltabb, hogy a Szövetség a jövőben adjon ki évenként — egy vagy több, más-más névvel jelölt — irodalmi díjat. Ezeket a díjakat pártatlan, szélesebb spektrumú bíráló bizottság szakértelme és — ahogy kívánatos — irodalmi tekintélye fémjelezze. A díj tüntetőén és kitüntetőein ne pénz legyen.

13. Az írószövetség saját lapjának, folyóiratának kérdését ugyancsak ismét fel kell vetni. Ha másképp nem megy, gondolni kell mecénások felkutatására, igéemkás pénzügyi lehetőségekre, előf.izetés^szervezésne sitib. Meglelhet, hogy a manipulált nagy példányszámok korában éppen a jól és jó helyen terjesztett kis példányszámú lap, folyóirat biztosít nagyobb valóságos olvasottságot és hatást. A Nyugat 700 .példányos volt!

14. Ne a politikára járjon az agyunk, hanem a .politika .autonóm, következetes és cselekvő meghaladására. Az írói mesterségünkhöz méltó meghaladására és gyakorlatára.

15. Emlékeztessük magunkat egy ötvenes évekbeli pap szavaira: Majdnem minden jogunkat elvették, de még a maradék is él-ég volna, hogy az eddiginél sókkal .hatásosabban tegyük a dolgunkat.

16. Utolsó megjegyzésként: miután pillanatnyilag a Szövetségnek nincs publikációs lehetősége, a havi értesítő anyagát és nívóját kell — a legszükségesebb hírközlés mellett — .az éppen adott eszmei állásfoglalások rögzítésével megemelni. Ám ha ezít tesszük, semmiképpen se úgy tegyük, mint a legutóbbi számban, ahol a kooptáilást olyan ködös sedyempapírcsconagolás'ban közöltük a széles tagsággal, mintha valóban nekünk kellene védekeznünk a hatóságaink előtt, és kitaníttiatva lennünk törvényességből olyasmi miatt, ami a legkevésbé sem a saját főztünk.

*

Ennyi. Azt hiszem, .az eddigi tanulságok után nem nagyon Höbet rwitia közöttünk. A Szövetség higgadt .és autonóm működése, tekintélyt tartó visszahúzódása az üresjáratú politikai csatározástól: talán ez .biztosíthatná a nyílt konfrontáció veszélyének elkerülését. Ami a mai cseppfolyós .politikai helyzetben nem lehet cél — főképp, ha az erőviszonyok .tudatában az adminisztratív következményeket felelősségteljesen végiggondoljuk. Az írószövetség a maga működésének irányításával azokért .az egyes írókért is érezhet felelősséget, akik még ha egyet is értenek a .Szövetség működésével, gyakorlatilag mégsem képesek egyformán talpon maradni valamely .fölerősödött hivatalos szélben. De a nyílt konfrontáció .melletti döntés meg .is haladja az Elnökség és Választmány felelősségvállalásának határát .a mostam helyzetben. Hiba volna ilyesmit kockáztatni a teljes tagság véleményalkotása nélkül —, akik végre is megválasztottak bennünket.

Kivárás, időnyerés, dinamikus és minőségi szövetségi munka, nyílt és ösz- szehangolt ügyintézés (kivédendő az egység megbontására irányuló, sőt, fokozódni látszó kísérletek at) — legáltalánosabban talán ez volna fontos most. És a tizenhat pontiba szedett kérdés-gócokat megvitatni, kiegészíteni, s amit lehet, gyakorlattá tenni. Jó tanácskozást kívánok.

Budapest, 1987. április 27.

1206