Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Mészöly Miklós: A párbeszéd elé (Huszonhárom év, Lábjegyzet a dialógushoz) (esszék)

az ő iszámára lehetett a föld döntően ilyen: valóban „lelök és kenyér”. Illyés lírát írt erről; Te vonzóan ijózan ábrándot szűrtél ki belőle a Paraszti Jövendőben.

Lényeges azonban az is, hogy ennek a viszonynak a pszichológiája különbözik minden más hasonló viszony pszichológiájától. 8 ennek a ténynek — a mi történelmi adottságaink mellett — sóikkal nagyobb volt, s talán még ma is nagyobb a realizmusa, mint a fejlett nyugati országokban. Bár a fokozódó gépesítéssel ez a sajátos pszichológia szükségszerűen módosulni fog, mégis valószínű, hogy ha változott formában is, de megkülönböztető jegyeiből mindig megőriz valamit. Egy növekvő állat- vagy gabonafaj „gondozói” pszichológiája soisem lesz azonos egy gép kezelésének és irányításának a pszichológiájával. Legalábbis remélbeltőilieg. S hogy a kettő különbsége megmaradjon — nem a dialektika követelné ezt is: az egészség dialektikája?

De ha ennek a két (Viszonynak a pszichológiája alapvetően más, egyáltalán nem meglepő, ha ez a „másság” a magántulajdon—nem magántulajdon kérdésében is megmutatkozik. Mindenesetre: föld-, műhely-,, üzem és gyár-tulajdon olyan lépcsőfokok, melyek egyúttal jelzik is a megfelelő pszichológiai viszonnyal együittjáró biológiai-organikus motívum fokozatos csökkenését, és fokozatos áthelyeződését a „,személytelenbe” és a „művibe”. Minden, ami „biológiai-organikus”, nehezebben .és traurnátikusabban szakad el a „személyestől”, s minden, ami „személytelen” és „művi”, hamarább képes előnyt találni és érezni, akár a nagyobb arányú autonóm szerveződésben, akár a megfelelő le- bonyolítású állami-közösségivé válásban. Hogy a jövő mit fog ésszerűnek találni — a világ melyik részén mit, milyen formát, metódust — nemcsak hit és elszánás eredménye lesz (bizonyára. :Ha (hinni akarok a fejlődésben, 'hinnem kell azt is, hogy az emberszabású eredményesség végső soron döntőbb lesz, mint a hitek konzerválása.

A nálunk végbement változás során a parasztságot ezekben a mélyebb régiókban érte olyan sérelem, aminek a közérzeti következményeivel .akkor is szembe kell nézni, (ha a történteket nem vitatható történelmi szükségszerűségként fogjuk fel. A „műhelytől a gyárig” lépcsősor sérelme se elhanyagolható, de már a számaránynál fogva se lehet olyan jelentős, mint a parasztságé, — amelyikből végül is feílJtöltődnek a műhelyek, üzemek és gyáraik. A .mai munkásság erkölcsi-lelki tartalmainak és beidegzéseinek pszicho-szociológiáját a közelmúlt parasztságának élményeiből llehet nem kis részben kibontani. Hogy a parasztság elfelejtette a sérelmét? Sok tünet azt mutatja, hogy a földet — a friss ‘ajándékot .és a régtől birtokoltat egyaránt — jobban elfelejtette, mint az elsajátítás módját. Azt tudja nehezeben megbocsátani, — ha nem az eszével, hát az idegeivel. Hogy a fiatalok majd végleg elfelejtik? Nagy történelmi távlatban, persze. De azért akad bőven olyan motívum, amit a jelen pszicho- szociológusai nem hagyhatnának figyelmen kívül. iS legalább a kimondással és tudatosítással kellene annyit semlegesíteni belőle, amennyit lehet.

Egy csecsemőit egész életére traumatdzáüná tehet, noha a körülötte történtekből semmit sem ért; egy kamaszt a körülötte feliborúit családi .élettel, — s még lehetne sorolni a példákat. Naiwság volna azt hinni, hogy a gyermekek, fiatalok semmit sem láttak-éntettek abból, ami a váltás éveiben — nem mindig idillien és emberségesen — körülöttük történt. Az ilyesminek nyoma marad. S lehet, hogy már rég nem a saját föld után (fognak nosztalgiázni (hiszen a bérmunkás státusnak is megvannak a csábító távlatai — vagy lehetnek idővel) — mégis, az átélt erkölcsi megrendülés, trauma — ha burkoltan és át1197