Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Szabó Lőrinc: kiadatlan naplójegyzetei

rása közben fogy el élete. Mint költőfejedelmet búcsúztatják — méltán —, de mily fiatalon. Erről a tragikus napról ő maga már nem számolhat be. Igaz, megírta előre Az elképzelt halált. A valóságosat majd utóbb fia írja le — lapja szelleméhez méltóan.

Szabó Lőrinc harminc éve halott. Mintha tegnap lett volna. Mikor is volt? Akkor szállt fel az első szputnyik.

(1926 nyár végén vagy ősz elején)

A debreceni Nagyerdőben sétáltam, hasonlított egy kicsit a Hűvösvölgyhöz is, nagy népmulatság zsibongott köröttem. A mulatság már egészen kisvárosi jellegű volt: az úton mentem előre, az erdő félig parkos részén át, sok fa, tavaszi gyér zöldben, az utat derékszögben a nagy, félkörben futó kocsi- és autósétány metszi — ez teljesen a debreceni helynek felel meg — és a metszéspont körül tisztás, azon pedig vurstli. Rezesbanda, hajóhinta, csőcselék. Én diák vagyok, barátaimmal őgyelgőnk, nagy darazsakat fogunk, egész gyűjte- ményrevalót... Itt homályosodik a kép, régi jegyzeteim slágvortjait nem merem értelmezni, csak közlöm, úgy, ahogy akkor leírtam: ... anyukáék vonaton haza, Zoltán bátyám előkerül, vonatlekósés, hazamegyek. Kávéház.

Azt már világosan tudom, hogy otthonunkat hatalmas, modem szállodának láttam, melynek földszintjén elegáns kávéház volt. Én később érkeztem haza, anyám és húgom már lefekvőben volt. Szobájuk egy folyosóra nyílt, amelynek berendezése és festése a debreoeni református főgimnázium folyosóit juttatta eszembe. Anyám és húgom vetkőznek, én ikümegyök a folyosóra, ott azonban nagyon érdekes dolgok történnek: a lakásnszálloda-gimnázium egyúttal nyilvánosház is, mindjáht a szomszéd szoba nyitva áll, az ajtón át látom, hogy mamák, akiknek fiai és lányai itt tanulnak, rendezgetik a díványokat. A rendezgetés eleinte olyanféle céllal történik, mintha konviktus készülne, mintha a szülők — csupa mama — berendeznék bentlakó gyermekeik számára a szobákat, szóval szülői gondosságból; később azonban kiderül, anélkül, hogy bárki mondaná, hogy itt nyilvánosházat avatnák föl. Rengeteg fiú és lány mindenfelé, a bútortologatás lassan véget ér, de az izgalom változatlanul nagy s csak akkor kezd enyhülni, amikor a nyitott ajtós szobákban összecsó- kolóznak a fiúk meg a lányok. Az ajtókat valaki parancsára kellett nyitva hagyni, mint az amerikai szállodákban, 'ha egy-egy szobában férfi és nő van együtt: az tajtányiitrwabagyás kimondottan az erkölcsmegóvás érdekében történt. Az egész üzem parancsnokának, akit nem láttunk, elég volt önigazolásul ez a rendelkezés, azzal azonban, bogy micsoda tivornya folyik a diákok közt, senki nem törődött. A mamák sem, akik nyugodtan beszélgettek egymással annak a díványnak a szélén, amelyen lányuk és fiúk beverészett. Sőt szinte megköny1098

Szabó Lőrinc napló jegyzetei