Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Monoszlóy Dezső: Vadlegelő csillag (novella)

az a mindig változó iház áll. Öt kerestem, így azután sokszor nem is vettem észre, hogy csak a bejárata vigyorog rám. Volt úgy, hogy Yvon földijévé alakult és a hasát tapogatta. Hogy is volt azzal a gyilkossággal? Nahát, ekkorát gurítani csak neked lehet öregem. Volt, hogy nyelvet öltött rám: csak kicsinyes nyárspolgárok számolnak pénzben, meg igazságban. Bölcsebb így egyedül? Tódítotrta >egy eddig magát nem mutogató ablak. Ma azonban, sók-sok hónap után, ahogy a közelébe értem, éreztem, hogy valami nagy meglepetést tartogat a számomra. Először sűrű erdővé vált a ház, a kapuja meg tisztássá változott. Egy szarvaspár állt egymás mellett, az ünő a bika szügyét nyalogatta. Lassan a ház homlokán a vadlegelő csillag is kígyóit, ők ketten kecsesen elindultak, az éjszaka sugárzásában vércsepely színben tündököltek.

1096