Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Marin Georgiev: Magyar idő szerint (Zergi Zsuzsa fordítása)

forrása a sokféleség — elegendő a máig is fennmaradt nemzeti ételek egy részének végig kóstolása — más Budapesten, más délen, megint más keleten. Hát még a ‘bárok, melyeik hajdani minőségűkből miit sem veszítettek . . .

Amiit a diplomaták nem tudnak elintézni, gyakran az emberek oldják meg maguk között. Természetesen, minden közvetítő nélkül alakult ki a fiatal magyar irodalmárok és bolgár kortárs kollégáik közötti jó viszony. Nagy László, patrónusuk, tanítómesterük és kedves költőjük példája követőkre talált: számos, stílusban és tematikában igen különböző bolgár költőt ismernek már Magyarországon. Sok magyar barátot talált irodalmunk: Szondi György, Utasisy József, Kiss Benedek, Király Zoltán, Rózsa Endre, Kiss Ferenc olyan alkotók, akik kielégíthetetlen kíváncsisággal követik nyomon a bolgár kultúra és irodalom útját, s ezzel híven szolgálják a bolgárok és magyarok közötti barátságot, egymás megismerését.

Búcsúzáskor Juhász Péter édesanyja azt mondta nekünk: Legyetek jók! Bolgár szokás szeriint szerettem volna megcsókolni a kezét. Elrántotta: „Nekem kellene kezet csókolnom, mert hazahozta a fiamat. .

S megértettem, akkor és most, hogy Magyarország az egyetlen hely, ahol hosszabb ideig lakni tudnék, messze Bulgáriától, mely nélkül -élni nem tudok. (Szófia, 1983—1984).

(Zergi Zsuzsa fordítása)

1075