Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Szondi György: Április - Blaga Dimitrova: Vágy (vers)
Félbeszakítják (találkozásaim. Hajszolják hallottjaim. Szemhéjam fiaim, álmom így viégzem. Átjárható vagyok én is. Bezúdulnak. Huzat tombol. Szétpilléznek gondolataim, levelenként szedem össze őket. Az egyik levélen — tiaipnyom, a másikon — osdkklyuk, a harmadik — ikömnymaszatos. Nem sírok. Én? Nem, soha. De a hallban minidig szétszórt vagyok, mint a reptéren — tranzit. Küszködöm s összpontosítanék. Mi voltam, mivégire épp? Elmélázom újra e tolakodó, dőne vágyon: Ó, önálló szoba! Meszelt, pőre falak, benn végtelen tér. Tűzfalra néző ablak, kinti tekintet, távcső nélkül, napszösz nélkül a szemben. Kivágott jegienyeitörzs nélkül. Küszöb alá dugott újság, rádió, televízió nélkül, kiszakított telefondróttal. Untalan kopogás nélkül. Rámenős csokréta nélkül. Kétórás ötpercek nélkül. Önálló világom, tele magam-igondolatakkal, független én-szavaimmal. Valahára! Mi vagyok? Vagyok?
