Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Ratkó József: Éjszaka, Idegen madár, Bűnjelként, Szolgálom én, Mária, Torkomig ér, Terzina a csőlakóról (versek)
Torkomig ér Idegen víz, árva kenyér, Jaj, a bánat torkomig ér. Sírást hallok mindenfelől, a kállai halmok felől. Odahagyott asszonyom rí, mint az özvegy fankas, úgy nyí. Nem hagyja lenni a holtat, pihenni a boldogultak Könnye koporsón dörömböl, jajjal hívja föl a földből. Nem hagyja a holtat lenni, moccanatlanul pihenni. Nem hagyja az ég szélére, hogy ne érné semmiféle. Jajjal támogatja talpra. Föl-föltámad a fiacska. Majszol virágot, világot, eszik világot, virágot, szemünket f enékig issza, s feküszik sírjába vissza. Sírást hallok mindenfelől, a kállai halmok felől. Jaj, a bánat torkomig ér. Idegen víz, árva kenyér. Terzina a csőlakóról Nagyvárosok forró bélrendszerében élünk, bolyhok, nyalkák közé tapadva. — Nem lakhatunk a fegyverek csövében. 99
