Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
vártad, hogy besötétedjen. Te segítettél Maninának, hogy észrevétlenül eltűnjön a palotából és megpróbáltál minket becsapni. Bár ezért sem hibáztathatunk téged. De ahogy Manina eltűnt, azonnal megdobbant a szíved, valami rosszat sejtettél, és rájöttél, hogy valami sötét ügy óhatatlan részesévé váltál. De már nem volt mit tenni, végig kellett játszanod a szerepet. Így is tettél. Csak az a baj, hogy akaratod ellenére elkövetett bűn nem hagyott nyugton, és minduntalan elárultad magad. Emlékezz vissza, ahogy bejöttél, azonnal kijelentetted, hogy Manina nem hagyta el a palotát. De miért mondtad? Hiszen senki sem kérdezte, hogy eltávozott-e a palotából. Egyszerűen kibökted, kibökted azt, amit el kellett volna titkolnod. Ezért is hordtál össze fűt-fát, mint egy bolond, gondoltad, ezzel időt nyerhetsz. Közben Manina is visszajön és minden békésen végződik. De tévedtél, barátom. A birodalom nevében letartóztatlak. Ide a kardod! (Bakur meghökkenve áll. Maruta maga veszi ki hüvelyéből a kardot és az előadás végéig kezében tartja). Nekünk nem szabad naivaknak lennünk. Nekünk nem bocsátják meg Gubaz halálát, (ordít) Róma elégedetlen veletek! Róma mindent tud! CATE (kétségbeesve) Lehetetlen! MARUTA Ezt a szót mi neim ismerjük! KIRÁLYNŐ Szólj valamit, Bakur! Mit hallgatsz? Nem látod, hogy az ország tele van ellenséggel?! MARUTA Igen, királynőm, Lazikában összeesküvés készül, ezért is vagyunk itt. (Bakurhoz) Hova ment Manina és hol van Aiet? BAKUR (felélénkülve) Aiet? (kis szünet után még nagyobb zavarban) Aietnek mi köze van ehhez? MARUTA Manina Aietet ment figyelmeztetni, te bitang! Mi onnan, Rómából látjuk azt, ami itt az orrod előtt történik és te nem veszed észre. Aiet ölte meg a nagy Gubaz királyt, azért mert ő Rómával barátkozott. Ezt nem tudta megemészteni... Nem bocsátotta meg neki! (mosolyogva közeledik a meghökkent Bakurhoz) Az őrség parancsnokának éles szeme kell, hogy legyen (ezekkel a szavakkal a kardhegyével beleszúr a szemébe és nyugodtan hátrál. Bakur kezével takarja el a szemét, ujjai között vér szivárog), különösen akkor, ha az illető a királylány férje! BAKUR (ordít) A szemem .. . jaj, a szemem . .. Nem látok . .. Kiszúrta a szemem ... Ó, a szemem . .. Jaj nekem ... fáj, nagyon fáj! KIRÁLYNŐ Édes Istenem! Az én álmom! (Bakurhoz rohan, átöleli) Nem! Nem! Mit akarsz Bakurtól, te vadállat! Én más ellenségről beszéltem. A mi ellenségeinkről ... (Bakurt rázza) Beszélj, te szerencsétlen, nem látod, hogy bajba keveredtél? CATE Királynő, szégyelld magad! KIRÁLYNŐ Én nem szégyellem magam! (ordít) Senki előtt nem szégyellem magam. BAKUR A szemem! Jaj, ... fáj ... KIRÁLYNŐ (ordít) Bakur a szeretőm! (hevesen) Én egy nő vagyok, igazi nő, akinek saját birodalma van, ahol ő mindennek és mindenkinek a gazdája! Abban a birodalomban minden a mi kívánságunk szerint történik! A ti törvényeitek ott nem érvényesülnek Tudjátok mik a törvényei annak a birodalomnak — a md saját vágyaink és kívánságaink! Értitek? Ezeket a törvényeket mi saját körmeinkkel karcoljuk az isten szívének falára és azok érinthetetlenek, elmúlha- tatlanok és mindenki számára kötelezőek. Miféle szégyenről beszélsz te itt nekem? Te élet rabja! Nézd a saját életedet! Ha valaki egyik kezével megütött, siettél a másikat megcsókolni. Te miért nem szégyelled magad? Felvetted már azt az átkozott cipőt? Mit bámulsz? BAKUR Aaaaa ... CATE Mégsem szép dolog, hogy a családunk ügyeit kiteregeted az egész világ szeme láttára. Minden miattad történik. KIRÁLYNŐ Nem kedvesem, könnyű másokra hárítani a dolgokat. Mi mindig együtt voltunk és most is együtt kell maradnunk, egymás nélkül úgysem tudnánk megmaradni. Csak mi tudjuk elviselni egymást. Ez a mi életünk és én egyáltalán nem szégyellem magam. Sőt, nagyon is tetszik az egész, nekem való, csak vigyázz: engem szeretni vagy gyűlölni egyformám veszélyes, én sosem szoktam meghátrálni vagy megbocsátani. Én mind a két kezemmel ragadok meg és szorítok valamit a mellemhez, de ugyanezzel a két kézzel el is tudom azt dobni. Az én lelkem ugyanolyan forró és vörös, mint az 1048
