Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
ennek az országnak a királynője vagyok, egyszer sem tettem ki a lábam az utcára. KÖLTÖ Királynőm, érkezésed tiszteletére felolvasott versem után a római légiók tetszésük jeléül magasba emelték a kardjukat. KIRÁLYNŐ Mit dicsekszel? Aranyat is sokat kaptál érte ... KÖLTŐ Én a talentumomból élek, talent pedig római nyelven pénzt jelent. KIRÁLYNŐ Légy észnél, poétám! Óvatosan a rómaiakról. Tudatában vagy-e annak, hogy kegyelemről elfeledkezni — rossz jel. KÖLTŐ Hogy is feledkezhetnék el a jóságodról, királynőm?! Csak azért a dicsőítő versért annyi aranyat kaptam, hogy emelni sem bírtam. Azonkívül sokat jelent, hogy azóta mindenki rólam beszél. Bár e hírnév miatt is sok kellemetlenségben volt részem. KIRÁLYNŐ (nevet) Furcsa. KÖLTŐ Persze, furcsa, ha nem lenne természetes. Szóval, mindenkinek megvan iá saját Golgothája, Királynőm. KIRÁLYNŐ (nevet) Arcátlan! Micsoda arcátlanság! Én nem rólad beszéltem most. Belőled sosem lesz szent, poétám, Ó, milyen buta is vagy, Istenem! KÖLTŐ Mi mást várhatok én, egy szegény kiközösített lény? Most csak azt csinálhatom, hogy felveszem a keresztet és nekiindulok a Golgothának. Csak az a baj, hogy gyermekkoromban sem bírtam a nehézségeket elviselni. KIRÁLYNŐ Ahogy látom, valóban meg akarsz haragítani. KÖLTŐ Ne, ne haragudj, Istennőm! Nem szabad! Egy olyan jó lélek, mint te... a jótevőm .. . KIRÁLYNŐ Hányszor kell megismételnem, hogy szokj le erről a kifejezésről?! Még a szamarak is értelmesebbek nálad. A jótettet sosem alkalmaztam álarcnak. De kénytelen vagyok gyöngéd lenni, amikor igazából kövekkel szeretném megdobálni az embereket; mosolyogni, amikor a szájukba szeretnék köpni; ajándékokat osztogatni, amikor a bőrt szeretném lehúzni róluk. És ahelyett, hogy rendes emberek módján Rómában lakjam és a világot lássam, és ahelyett, hogy egy nemes férfi szenvedélyének tárgya legyek, itt kell kuksolnom, mint egy zöld békának, ebben a bűzlő mocsárban, torkig tele méreggel meg a gyűlölettel. Igen, gyűlölök mindent és mindenkit... (kis szünet után, mintha hízelegne) Téged is utállak, poétám. KÖLTŐ Magamfajta semmirevaló ember számára még ez is nagy ajándék, királynőm. Gyűlölsz, tehát én létezem. KIRÁLYNŐ Egy görög bölcs szerint a költő egy könnyű, szárnyas lény. Csodálatos, hogy ezek a szavak pont rád illenek. Menj és repdess, te könnyű lény. Téged nagy hülyeség lenne megbüntetni. Bárcsak minden költő hozzád lenne hasonló! Bár a magadfajták is sokan vannak és én az ő létezésüket igazoltabbnak látom. Hiszen azok is emberek és nem minden ember képes korgó gyomrát a lelkiismeretfurdalásával elhallgattatni. Menj, repülj, te könnyű lény! Te teli gyomorral és üres lélekkel szállsz a a sírba, de ettől a világnak semmi baja nem esik. Aludj nyugodtan, poétám. Lelkiismereted tiszta, mivel soha semmi sem zavarta meg azt. KÖLTŐ Királynőm, ez már túlzás! KIRÁLYNŐ Helyesen beszélsz kedves poétám, túlzás. De akkor is igaz. (elmegy) CATE Királynőm, régóta várlak. (Királynő a trón mellett megáll.) KIRÁLYNŐ Vajon a keresztnevemre emlékszel-e még? CATE Mi az? Miért kérdezed? KIRÁLYNŐ A keresztnevem Octavia, családi nevem pedig Nerva. Octavia Nerva. Jól jegyezd meg! Családunk férfitagjai mind nagy hadvezérek voltak. Az egyikük majdnem konzuli rangra is emelkedett, de amikor a csatatérről hazafelé tartott, a fellázadt rabok meggyilkolták. (Szavait befejezve megfordul és gőgösen kisiet. Bakur felnevet. A meghökkent Cate pedig csodálkozva néz a királynő után. A függöny gyorsan ereszkedik le.) 2. (Megint Cate palotájában vagyunk, Cate trónon ül és újra cipőt próbálgat. Közelében áll a tükröt tartó szolga.) CATE Először tapasztalom, hogy az embernek idős korára megnőtt volna a lába ... Nem tudom felvenni... Hűű! Hiszen mondta a királynő, hogy ezt a cipőt ne1036
