Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
KIRÁLYNŐ Ostoba vagy, édes lányom, ostoba! Ostoba és szószátyár. Azt hiszed, mindent ki szabad mondani? Hányszor tanítottalak arra, hogy az élettől mindent el kell fogadni, különben megsértődik, mint egy szeszélyes gyerek, és máskor nem kínál meg semmivel. MANINA (Aiethez) Hallod? AIET (szünet után) Te semmi bűnt nem követtél el lányom, és nincs ,is mitől tartanod. Hadd féljenek tőled mások, hiszen te mindennek a szemtanúja voltál és mindent a saját füleddel hallottál. Hidd el, ezek a haláltól sem félnek úgy, mint a te őszinte szavaidtól. De vigyázz, nem szabad elsietned a dolgot, időben kell kimondanod azokat a szavakat. Ha sietsz, elhamarkodod az egészet — kinevetnek, de elkésni sem szabad, mert akkor semmi értelmük nem lesz szavaidnak. Ne kövesd a példámat. Neked okosabbnak kell lenned. Hiszen te Gubaz unokája vagy. Most pedig nyugodj meg. Semmi színed nincs. Nekem el kell mennem. (kifelé indul) MANINA Aiet! AIET Nem és nem! (az ajtóból vissza) Verd ki a fejedből ezt a gondolatot! CATE Meg kell kötözni téged, Aiet, meg kell kötözni! „Gubaz unokája vagy”, „Gubaz unokája vagy..Hogy én vagyok az apja, az persze nem jut az eszedbe! (a szolgához) A tükröt! (Manina egyedül áll, meredten néz maga elé, a levegőbe. Látszik, hogy még nem sikerült megnyugodnia. Partaz siet hozzá). PARTAZ Mit forgat a fejében kis királynőnk ? (Manina sokáig, hosszan nézi Partazt, mintha nem ismerné meg. Utána majdnem erőszakkal kezébe nyomja a virágot, amelyet eddig ő maga tartott és nyugodt hangon kezd beszélni.) MANINA Partaz, igazán hiszel abban, amit az előbb mondtál? Csakugyan nincs másik kiút, mondd!? Igazat beszélj, Partaz, legalább imost az egyszer légy őszinte! Nekem tudnom kell az igazságot, (szünet után, idegesen) Cserébe akármit kérhetsz tőlem ... Esküszöm, nem sajnálok tőled semmit. Mindent megteszek neked, amim van mindenről lemondok ..., de csak akkor, ha igazat mondasz. PARTAZ Királynőm, szemem előtt nőttél fel. Saját gyermekemet sem szerethetném jobban ... MANINA „Királynőm, királynőm”! Nem én vagyok a királynő, hanem anyám. Nemlétező ország királynője... Te arra felelj, amit kérdezek. De csak az igazat, kérlek. Mindent tisztán szeretnék látni, Partaz. Csak én lennék ilyen egyedül? Ha így van, akkor hallgatok, tudomásul veszek mindent, belenyugszom mindenbe, és nyugodtan gondtalanul élek veletek együtt, ha a magunkfajta embereknek egyáltalán van joguk élni ezen a világon. PARTAZ Királynőm, másról nem is beszélve, túl fiatal vagy még ahhoz, hogy mindent megérts. Tegyük fel, hogy én mindent elmondok neked, de félek, hogy még akkor is sok minden találós kérdés marad a számodra. Azonkívül, az igazságra mindenkinek saját magától kell rájönnie. Hiszen minden embernek saját igazsága van és az igazságra csak tudással lehet szert tenni. A tudás pedig az idő múltával cseppenként halmozódik az emberben. De egy cseppnyi tudásért is sok mindenen át kell esni, sok mindent kell tapasztalni: a könnyeket és az örömöt, a csalódásokat és a sikert, a fájdalmakat és a gyönyört, a gyűlöletet és a szerelmet, a születést és a halált, az engedelmességet és az engedetlenséget. Mindennel szembe kell nézni, amit az Isten rótt az emberre. Ellenben a tudás egyetlen cseppje nemcsak a múlt sötét barlangjait engedi világosan látni, hanem a jövő értésében is segít. MANINA Magam is épp ezt szeretném. Biztos vagyok abban, Partaz, hogy hosz- szú életed folyamán sok szemetet dolgozott fel a te agyad. Mondd, mit sejtett a jövőből a tudás ama drága csöppje? És mit tanácsolt neked? Azt, hogy szabadság helyett a rabságot válaszd? Hogy Róma asztaláról elébed lökött testvéreid csontját Isten kegyelmének tekintsd? Hogy jobb idegen nyelven nótázni, mint anyanyelven mondani siralmas szavakat? PARTAZ Igen, ezt tanácsolta. MANINA Gyűlöllek, Partaz, gyűlöllek téged! PARTAZ Királynőm, egy ember élete egy garast sem ér. Egy ember élete vagy halála nem változtat semmin. De amikor egy egész nép életéről, egy egész országról van szó ... 1031
